Étel
A Központtal való viszony évtizedes története
(2010)
Régen, mikor a világ
énkörülöttem forgott,
hozták is a svédasztalt,
mikor a gyomrom korgott.
Egy sor krumpli
egy sor tojás,
tejföllel nyakon öntve
nagyon finom, csodás.
Fránya só!
Nem hátsó
Gondolatkiváltó...
Vitára citáló!
Ma is gondoltam rád, Anyu,
miközben főztem a levest, és
a közösségi média egyik spórolós
csoportjában olvasgattam.
Vége van az évnek,
eljött a szilveszter,
vígan fog múlatni
minden egyes ember.
Vitéz ment, mendegélt,
Majd egy kis faluba érve
Talált egy kis követ,
S bujtatta zsebébe.
Az étel csupa odaadás
Akár szuflé akár szeder
Adni-kapni szintén jó
Elárulja ki is szeret
Hurka, kolbász
útra keltek,
a sonkával megegyeztek,
útra ők azért keltek,
hogy újévet köszöntsenek.
Lángost süt a gazdasszony,
illat veszi körbe:
apja, férje, gyereke,
mind kérnek belőle.
Gyönyörű, tavaszi, derűfényes nap van ma,
Sürög-forog a konyhájában a nagymama.
Közeledik Húsvét napja, sok a munkája,
Unokák jönnek vendégségbe, őket várja.
Aluljáró sarkában
álmodik a nyomor.
Fekszik kartonágyban,
kocsis borból kortyol.
Az év végét várja minden ember,
örülhet, hogy itt van már szilveszter.
Vidám kedvvel most őt köszöntheti,
az óév elmúlt, tán öröm neki.
Szinte érzem a számban a tyúkhúslevesét,
Mert ez volt sokszor a vasárnapi eleség.
Aranyló zsírkarikák úsztak a tetején,
Benne a finom, friss, hazai vetemény.
Húsvét napja van, jaj, nem tudni, mi vár ránk,
Várjuk a fiúkat, vagy elbarangolnánk?
Megterítettünk, van főtt tojás, csoki is,
Van sonka, retek, újhagyma, meg likőr is.