Étel
Fránya só!
Nem hátsó
Gondolatkiváltó...
Vitára citáló!
Ma is gondoltam rád, Anyu,
miközben főztem a levest, és
a közösségi média egyik spórolós
csoportjában olvasgattam.
Vége van az évnek,
eljött a szilveszter,
vígan fog múlatni
minden egyes ember.
Vitéz ment, mendegélt,
Majd egy kis faluba érve
Talált egy kis követ,
S bujtatta zsebébe.
Az étel csupa odaadás
Akár szuflé akár szeder
Adni-kapni szintén jó
Elárulja ki is szeret
Hurka, kolbász
útra keltek,
a sonkával megegyeztek,
útra ők azért keltek,
hogy újévet köszöntsenek.
Lángost süt a gazdasszony,
illat veszi körbe:
apja, férje, gyereke,
mind kérnek belőle.
Gyönyörű, tavaszi, derűfényes nap van ma,
Sürög-forog a konyhájában a nagymama.
Közeledik Húsvét napja, sok a munkája,
Unokák jönnek vendégségbe, őket várja.
Aluljáró sarkában
álmodik a nyomor.
Fekszik kartonágyban,
kocsis borból kortyol.
Az év végét várja minden ember,
örülhet, hogy itt van már szilveszter.
Vidám kedvvel most őt köszöntheti,
az óév elmúlt, tán öröm neki.
Szinte érzem a számban a tyúkhúslevesét,
Mert ez volt sokszor a vasárnapi eleség.
Aranyló zsírkarikák úsztak a tetején,
Benne a finom, friss, hazai vetemény.
Húsvét napja van, jaj, nem tudni, mi vár ránk,
Várjuk a fiúkat, vagy elbarangolnánk?
Megterítettünk, van főtt tojás, csoki is,
Van sonka, retek, újhagyma, meg likőr is.
Szép jó reggelt kívánok, asszonyom,
Szép lányt láttam én kint az udvaron.
Neki szép, meleg, barna a szeme,
És elragadó a nevetése.
Ahogy közeledett a húsvét, a mi nyuszink nyűgös lett.
Persze jogos is, mert neki meg a munka közeledett.