Évszakok
a vén ősz caplat ott
zsörtölődve mordul
bár hozzászokhatott
sarkon épp befordul
Kinn tüllszoknyás pelyhek kűrjüket
futják, benn darát hint agyamba
a tévéből valami süket,
biznisz vigyorú handabanda.
szotyiba markolok
néhány mellépotyog
a diót megtöröm
etetőn lesz öröm
halálán a nap
nézd ahogy halad
túl a bokroson
dombon átoson
és fűbe harap
Suttyomban beszökött a pesti ősz.
Avarral szórt járdán kolbászol,
a külső Üllőin szöszmötöl, időz,
amit Vöröshadsereg útjáról
neveztek vissza nemrégen.
Ó, november, jaj, november -
depressziós minden ember,
ködrongyodban perdülsz, fordulsz,
kurta fényben reményt koldulsz
Köd
Szitál,
Halovány
Napfény dereng.
Bús, őszi reggel.
Kérdéseim maradtak magamnak:
A kérdés, a sejtelem megmaradt.
Hogy részed legyen a földi Édenben,
Hát láss meg szépet s jót mindenben.
Színüket vesztik
zöld levelek,
érzik a hűvöst,
és a telet.
Balatonkék
Víz, víz, víz... Szédítő!
Vízcsendet ölelő
szédület-fénymező,
illatból hűvös ár,
páraopál határ.
Fák hegyén megcsillan az ősz éke,
ezüstköd ül a nyári kékségre,
illanó fény reszket a víz felett,
rajta merengő csendfátyol neszez.
A tüzes nyár messze jár, nyoma veszett,
Sok színes levélből ősz... ágyat vetett.
Felveszi a rozsdavörös ballonját,
Illegeti fodros, rőttes szoknyáját.
Összehúzott szemmel
jön az ősz maga,
meg is borzong tőle
a holdas éjszaka,
rozsdásodó fűszál
harmatot inhalál,
míg száll az ökörnyál...
Hirtelen esett le az este,
szinte nem is volt délután,
fakó fény még a rést kereste
a félhomály pulzusán...
Ősszel nem nyílik más, csak a bánat.
Ősszel nem virágzik a tulipán.
Felborul a rend, s aludni tér a föld.
Lehull a fákról a sok-sok színes levél.