Évszakok
Tavasszal elkezdődik minden,
Ilyenkor hűvös félelem nincsen.
Tavasszal a nap kúszik az égre
Madárfüttyel, lágy széllel kísérve.
Amint bontogatta színes szirmait,
Ámulva szemléltem a vén almafát,
Boldogan tárta fel apró titkait...
Ifjúságunk szép tavasza
Mért sietett, hová szaladt?
Forró, meleg szél kergette,
Nem búcsúzott, ment előtte.
Tavaszi tánc libbenése
Szalmakalap alatt,
Piciny melle megremeg,
Bárhol elhalad,
Meghajolnak az
Utcák.
Itt a tavasz, süt a nap.
A kis nyuszi vidáman
Legelészik a réten.
Asztalkája terített.
Álruhában jár a tél.
Szakadt kaftán térdig ér
Tél Úrfin.
Szárba szökken a kalász,
Csónak csobban, vízre száll.
Vígan dalol a madár,
Azt dalolja: itt a nyár.
Poros úton poroszkál,
Elköszön a délibáb.
A hétszínű szivárványt
Nem látod eső után.
Fut a nyár, ősz van már,
Szél rázza fák ágát.
Földre hull, kopp-kopp-kopp,
Dió és mogyoró.
...Szürkületbe süppedve nézem, hogy sötétülnek
az árnyak, s nyúlnak el a nyers havon.
Tompa a Nap, szinte fázik,
felhőt kísér háztól házig.
Csupasz ágon fázós madár
tollászkodik: hol van a nyár?
Víg szüreti dombok árnyékba dőlnek,
s míg hordóidba csurran a színarany,
a hegytető, lásd, kopár, virágtalan:
felfal mindent a földillatú tőzeg.
Vörös színbe öltözötten,
ragyogó-kék éggel,
ránk köszöntött az október
költői beszéddel.
Fogadjatok el olyannak,
amilyen vagyok,
ropogós tánc helyett
inkább olvasgatok.
Hegyről, völgyről hó kacsingat
Hegyről, völgyről hó kacsingat,
csipkés tájon ezüst csillan,
fenyőtoboz ring az ágon,
megjött, itt van szent karácsony.