Évszakok
Reqviem
Cickány rejtőzködik gombakalap alatt,
ólomkönny súlyától pókháló-lánc szakad,
szúrós pillantással kökény-szemek lesnek,
fagynak körme éles - attól vezekelnek
Ellopta a nyár az ősztől a hűs szeptembert,
Aranyló napsugarakkal naponta megjelent.
Millió színű kacagó falevél zizzen,
Az ősz hűs szele kék felhők között még pihen.
Őszbe hajlanak
Rozsdásodott levelek.
Forró nyár múlik.
*
Őszi levelek
Színpompába öltöztek.
Hideg őszi napok után
Még egy utolsó hőhullám,
Mit felhevít a napsugár,
Majd végleg elköszön a nyár.
A világ s az élet
nemcsak fehér vagy fekete,
mindennek megvan
a maga ideje.
Nyár-rabjaira zárják a cellát,
göröngyön ülnek, merre a szem lát,
harmatot sírnak, parazsat köpnek...
...
Még hagyom, hogy a napsugártól elnémuljon nevető hangom.
Imádtam a régi patak partját,
a Nap égő, aranyló smaragdját,
amint végigkúszik a kidőlt fán,
ágas-bogas gyökerek foszlányán.
Csalfa szemet fed
Vakító, szőke fürttincs.
Talmi szerelem.
Levélujja köré csavar az írisz, csöpp kék
nefelejcslámpások égetik rétek zöldjét.
Szaténselyem fákon tavaszfuvallat,
harmatcseppek szőnek csipkevirágot,
szépségük tünékeny - földre hullanak,
nap ölel magához sok milliárdot.
Bíborszínű a csend és az alkonyat...
A bíboros alkonyatról
Bíbor horizont
Festi be a tófelszínt.
Lassú sötétség...
*
Este bronzszínű
Leplet húz magára ég.
Az őrültként tomboló vihar TANQ csokorban
Hirtelen lett vihar
Vad, cikázó villámokkal...
Még föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
Fény siklik, mosolya gúnyos.
Ezüst pirkadat
Lágy szellőfuvallattal.
Új nap kezdete.
*
Rózsaillatú
Légben kelő nap ébred.
Szellő. Pille.
Hangya. Tücsök.
Izeg-mozog,
moccan, nyüzsög,
zabolátlan,
pompázatos,
mézaroma,
káprázatos.