Évszakok
Levették a fák smaragdzöld szépségüket,
magukra öltötték tarka köntösüket.
A büszke nap önzőn megvonja melegét,
rezgő levelek hullanak szerteszét.
Hullnak a rőt, sárga, barna levelek...
Sárguló levél pottyan a fákról,
Szél hordja zöldjét az esőben.
Angyalok ruhája őszbe vegyül,
Barnul a szellem a zsebekben.
Hirtelen lett hideg -
még egy kis melegre
vágytak félig zölden,
dermedt dideregve
a paradicsomok.
Nem tűz már a Nap,
bágyadt fénye langymeleg.
Ősz nyarat terel.
Véget ért a nyár, én mégsem bánom,
bár az is igaz, hogy a telet sem várom.
Lassan elmúlik a nyár,
helyébe lép az ősz,
a forróságot felváltja
a rideg, zord idő.
Elmúlik a napsütés,
borús lesz az ég,
a természet is aludni tér.
A tavasz friss illata virágot bont,
harmatcsepp ölében hozzád hajol.
Ma gyönyörű álmom volt!
Szívemben újra tavasz volt.
A legszebb évszakom!
Gyönyörű volt minden,
virágba borult az egész táj.
Tüzes csókú, huncut lánykák,
mezítlábas angyalok,
aranyhajuk égig reppen,
míg az idő andalog
Lábadban lennék minden lépésed,
hogy sehonnan se késs el.
Kezedben a simogatás,
az érinteni vágyás.
Tavaszi nyüzsgés hangja árad.
Tavaszi neszek, tavaszi vágyak.
Kis életek jönnek világra,
éltető melegre, fényre várva.
Hogyan mondjam el
Ilyen rövidke versben
Lelkem virágát?