Évszakok
A fákra éjjel új remény ült,
szirmát bontja ezer virág,
lelkünk repült, majd alászédült,
mint hazaszálló vadlibák.
Hegyről, völgyről hó kacsingat
Hegyről, völgyről hó kacsingat,
csipkés tájon ezüst csillan,
fenyőtoboz ring az ágon,
megjött, itt van szent karácsony.
Víg szüreti dombok árnyékba dőlnek,
s míg hordóidba csurran a színarany,
a hegytető, lásd, kopár, virágtalan:
felfal mindent a földillatú tőzeg.
Az erdő búskomor, félrongyos a gönce,
rozsdás avarszőnyeg terül már a völgyre.
Reqviem
Cickány rejtőzködik gombakalap alatt,
ólomkönny súlyától pókháló-lánc szakad,
szúrós pillantással kökény-szemek lesnek,
fagynak körme éles - attól vezekelnek
Nyár-rabjaira zárják a cellát,
göröngyön ülnek, merre a szem lát,
harmatot sírnak, parazsat köpnek...
Szellő. Pille.
Hangya. Tücsök.
Izeg-mozog,
moccan, nyüzsög,
zabolátlan,
pompázatos,
mézaroma,
káprázatos.
Pipacsfejekkel játszik a hajnal,
piros kelyhekben pár cseppnyi harmat...
Pongrác, Szervác és Bonifác!
Mit csinál ez a három srác?
Hoztak bőven most hideget,
pimasz szelük megcsipeget
Levélujja köré csavar az írisz, csöpp kék
nefelejcslámpások égetik rétek zöldjét.
Megérkezett május, kiöltözött szépen,
smaragdszínű fűben virágokon lépdel.
Tágra nyitott virágszirmon,
Aranysárga nárciszokon
Varázslatos tavasz ébred.
Nádszálak közé
bújt el a tavasz,
szép nyárnak öltözött,
így lett nagy kamasz.
Kikelet függ pitypangláncon,
selymes fűben tavaszlábnyom,
színarany a repceszőnyeg,
keresztesék varázst szőnek
Keringő
Őszasszonyunk perdült - alázatos tánccal,
galagonya arcán rőzse-fonta ránccal,
tenyér-menedékben pihen alkony nesze,
tegnap-pillanatban bronzos, gyenge keze...