Évszakok
Szakadt felhők földre hullnak,
pár esőcsepp mit sem ér,
jut egy eb a vásott csontnak,
ejnye, megcsípte a dér.
Ó, november, jaj, november -
depressziós minden ember,
ködrongyodban perdülsz, fordulsz,
kurta fényben reményt koldulsz
Suttyomban beszökött a pesti ősz.
Avarral szórt járdán kolbászol,
a külső Üllőin szöszmötöl, időz,
amit Vöröshadsereg útjáról
neveztek vissza nemrégen.
Citrom-hajú nyár elillant,
bronzos fürtöt visz a szél,
gesztenye szemével pillant,
zizzen, reccsen - így regél
Szeszélyes évszak, napsütés kínoz,
csordul a bőség, kehelyből iszom
kifacsart alma mézédes levét,
a szőlőtőkén néhány seregély
rózsaszín fürtről csen finom szemet,
a füstifecskénk nem fog már legyet,
elrepült délre a kedves madár,
üres a fészke, mert elmúlt a nyár.
Nádas vizéből vadkacsa rebben,
zajt csap a szárnya csendes berekben.
Őszasszonyunk lépte csosszan,
galagonya-piros ajka,
rőzse-ujja reccsen, roppan,
megérett a szőlő, alma
halálán a nap
nézd ahogy halad
túl a bokroson
dombon átoson
és fűbe harap
Lent a völgyben fürge patak
csörgedezik, tovaszalad.
Vihar dúlt még tegnap este,
a szép erdőt körbenyeste.
Sóhajtoznak az öreg fák,
megtépázott lombkoronák.
Májusi tél margójára
Bolond ez a világ, ezt azért elmondom,
ki kell hát, hogy mondjam, magamba nem fojtom...
...Tél úrfi ténfergett ingben és gatyában,
benne volt a sztori - Blikkben és Kacsában...
Áprilisi csélcsap szellő
terelget pár gomolyfelhőt,
ami még a télből itt maradt.
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Nem lehetek az Idő parancsnoka
Az ablak előtt állok, és nézem az estét,
az elfolyó idő börtönében ragadtam,
mint paletta sarkában a fekete festék,
elmosódtam ebben a festékáradatban.
Gyümölcsfákon tündér tipeg,
megsimogat minden rügyet,
felhők mögül les pár napsugár.
Év ruháján redők, ráncok,
látod már a tavasztáncot?