Évszakok
Bíborszínű a csend és az alkonyat...
A bíboros alkonyatról
Bíbor horizont
Festi be a tófelszínt.
Lassú sötétség...
*
Este bronzszínű
Leplet húz magára ég.
Az őrültként tomboló vihar TANQ csokorban
Hirtelen lett vihar
Vad, cikázó villámokkal...
Még föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
Fény siklik, mosolya gúnyos.
Ezüst pirkadat
Lágy szellőfuvallattal.
Új nap kezdete.
*
Rózsaillatú
Légben kelő nap ébred.
Szellő. Pille.
Hangya. Tücsök.
Izeg-mozog,
moccan, nyüzsög,
zabolátlan,
pompázatos,
mézaroma,
káprázatos.
Azúrkékre festi csókod az eget,
zöld fűszálon a napsugár csillámlik,
édes mézillat tölti be a teret,
lángba borult szív szerelemre vágyik.
Eső, eső,
nyári zápor,
minden vízcsepp vígan táncol!
Pipacsfejekkel játszik a hajnal,
piros kelyhekben pár cseppnyi harmat...
Tavasz van, bizsergő,
Szíveket elöntő.
Pipacstól pirosló,
Illatos kiserdő.
Mesés évszakok
Tavasztündér
Tavasztündér virágot szór
erdőkben a tisztásra,
frissen pattanó rügyeket,
zöld levelet a fákra.
Szélúrfi pejként
Zabolátlan, mint vadló.
Patanyom hóban.
Hópihékkel érkeztem.
Aranyló alkony
Teszi széppé hűs estét.
Reggel, vastag dér.
Takaró alatt horkol,
Kilenckor kávét kortyol.
Az időjárás szimfóniája...
Nyári illatok
A lanyhuló napfényben.
Csillaghullások.
Fehér hósapka,
Tejszínű a hegyvidék.
Jégkristály varázs.
Ködnek fátyla körülvesz,
Így még lelkem is elvesz...
Szél hideget hoz,
Jó idő remény elszállt.
Halvány napsütés.
Vénül az idei nyár,
De kinn még forróság vár,
*
Vándormadár száll,
Siet, vissza nem tekint.
Pirkadatkor friss,
Átláthatatlan a köd.
Kékes ködcsomó.
Halottnak látszó lator,
Nem egy spanyol matador.