Évszázadok
Sétáltam lassan az árnyas fák alatt,
ámulva néztem, hol utam elhaladt,
faragott kövek és a régi házak,
hol titkokról susognak a hársak.
Mikor kezembe veszem a könyvet,
belőle múlt és jövő köszönget,
megszűnik a külvilág számomra,
a könyv az előadás páholya.
Miért szeretlek? Miért is szeretlek?
Talán... mert érzem évszázadok elvesztett
és újra s újra megtalált csillagtűz-fényét
csodásan reám csüngő, lágy tekintetedben,
mely ragyogás valamikor a tengerkékjén
úszó hajómnak küldött féltő segítséget
- mint egy világítótorony -, hófehéren...