Fa
Itt vagyok, hol lennem kell...
Lábam sarat dagaszt,
szambázok nem túl úriasan.
Csúszok jobbra, csúszok balra,
nevetnék, ha nem esnék csaknem hasra.
...ezt tegyétek ti is
Átkaroltam egy fát, tapintottam kérgét,
hallottam lombjának bódító zenéjét,
törzséhez simultam meggörnyedt hátammal,
holtakhoz nyújtózó gyökerét fájlaltam
Általam
S belőlem lett
A ringató bölcsőd
S a fekhelyed,
Épülő-szépülő házad,
Az erős gerendád
S a gyermeki játékod,
A gyönyörű fahintád.
Kicsi vagyok és fát növesztek,
jó szívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!
Álomittasan szemeim épphogy kinyitom,
és azonnal te vagy az első gondolatom.
Te, kicsi erdőm, hova sietek serényen,
hol lábam naponta járja ismert ösvényed.
Mi mindent tanulhatnánk a fáktól
Fák csivitelő
Kismadárnak, mókusnak,
Nagy seregnyi csöpp
Bogárnak, harkálynak és
Másnak, adni tudnak az
Szemeztem a cseresznyefán...
Viszont nemcsak a gyümölcsöt,
Mert a legszebb szemek reám
Lentről néztek ágak között.
Kietlen pusztán, távol
Az erdő tájékától,
Itt állok én roskatag.
Földön heverő, sötét
Önarcképem keretét
Aranyra festi a nap.
Felkúszik a dér az ágon,
rátelepszik csendesen,
hólepel ül fent a fákon...
Nem tudok sírni,
Már régóta nem, félek,
Kiszáradt vén fa
Lettem, sírást, nevetést
Elvette az életem.
Villám csapott a büszke fába,
Kettétört törzse, letört az ága.
Egykor út volt ég és föld között,
Az út megszakadt a törés fölött.
Szél zúg az éjben, kinn a sötétben.
Esőcsepp koppan ablakomon.
Szobámból nézem, gyúlnak a fények,
csillogó vízcsepp a földre hull.
Szeretném, ha fa lehetnék,
zöld levelű, terebélyes.
Lombhullástól hervadásig
fut az élet fától fáig,
eljön az ősz minden évben,
ringat rozsdaszín ölében!
Almafa
Hátul a kertünkben,
ahol most leültem,
áll az én almafám.
Ücsörgök alatta a fűben, és látom...