Fagy
Mindnyájan egy sorsra vagyunk predesztinálva,
nem mi irányítjuk, hanem megvan már írva.
Akár egy programscript, amit az Isten futtat
tizenhárom milliárd éve vagy mióta.
Itt a farsang, hol a farsang?
Nem látom, a maszkom barlang.
Nincs mosoly, se tánc, se ének.
Maszk-abáltan félni élek.
December
Jeges szél akkordja zengeti az erdőt,
rezesek harsognak fájó szimfóniát,
ihletre buzdítja a mennyei festőt,
karácsony havából fakaszt harmóniát
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.
...kék színű sapkája,
csupasz, vézna lába,
kopasz ág dajkálja
Esteledik - árnyakban
szűkölnek mind a fények,
kertünk kopasz ágain
a megszokás babrál -
távolabb húzódik
tőlem most az élet,
a függés független -
alig egy hajszál...
Mezítláb indulok - pőrén, ahogy jöttem,
hófehér csillagok zuhannak köröttem -
sajdul a végtelen, izzik talpam alatt...
elkerülnek messze a nyugtató szavak.
Hiányod nyomán
Dér ül a fűre hulló falevelek hasán,
rád gondolok a felkelő Hold alkonyatán,
ahogy körültáncolják villanó csillagok,
szívembe költöznek fagyos, őszi illatok.
Téren játszó szélben
visszaérkezett,
faggyá váló kékben
függ a tó felett.
Tizenhét hópehely
horgolt hósipkák
hegyláncain holdsugár
hintázik halkan
*
kósza szélmosoly
korcsolyázik a tavon -
télbe zárt idill
*...
Viaszbőrű télnek megvillan fogsora,
metsző, jeges szélnek suhint az ostora,
szilánkos bolyhai a dermesztő fagynak
erdőkön, mezőkön hűs zúzmaralazsnak
Ez is csak úgy indul,
mint az összes
többi reggel:
lassan, álmosan -
majd az ember felkel,
és kinéz a párás,
maszatos ablakon,
deres január áll...
ilyenkor a fenyők
szerepet cserélnek,
fehér hóruháit
öltözik a télnek.
Gyémánt-könnyes jégvilággal
köszöntött be a karácsony,
pihe-puha hótakaró,
fehér bársony ült a tájon.
Szellőtáltos csillagos hókáján ragyog
a csipkelágy hajnal fénylő pupillája,
zúzmarazöngéssel érkeztek a fagyok,
macskakövön csillan tél-lépte szikrája