Fagy
Hagymalányok ébredeznek,
a fény felé igyekeznek,
paplanjukat félrerúgva,
hósállal és fejet hajtva,
zöld-fehérben alázattal,
jégtörő dac-akarattal.
Felkúszik a dér az ágon,
rátelepszik csendesen,
hólepel ül fent a fákon...
Hóillatú éjszakában
sziszegő fagy oson,
éles körmét végighúzza
a befagyott tavon.
Alkonyati félhomályban
hófellegek gyülekeznek,
január leheletétől
szívem egy kicsit dermedt.
Télanyó két unokája,
Zúz Mara és Fagy Feri
Decemberi ködös estén
Elkezdenek játszani.
Nyitva van a lelkem a tavaszra,
Bár most éppen hó hull az avarra.
A testem fázik, néha remeg,
minden porcikám átjárja a hideg.
Álmos a város,
szürke a táj,
tarka avarban
szunnyad a nyár.
Mindnyájan egy sorsra vagyunk predesztinálva,
nem mi irányítjuk, hanem megvan már írva.
Akár egy programscript, amit az Isten futtat
tizenhárom milliárd éve vagy mióta.
Itt a farsang, hol a farsang?
Nem látom, a maszkom barlang.
Nincs mosoly, se tánc, se ének.
Maszk-abáltan félni élek.
December
Jeges szél akkordja zengeti az erdőt,
rezesek harsognak fájó szimfóniát,
ihletre buzdítja a mennyei festőt,
karácsony havából fakaszt harmóniát
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.
...kék színű sapkája,
csupasz, vézna lába,
kopasz ág dajkálja
Esteledik - árnyakban
szűkölnek mind a fények,
kertünk kopasz ágain
a megszokás babrál -
távolabb húzódik
tőlem most az élet,
a függés független -
alig egy hajszál...