Fájdalom
Az év új, az arc a régi.
S régiek a karcok.
Hideg éjszakában csendül a dal,
magányom csendjében lassan elhal,
könny húrjain reszket a fájdalom,
emléked éltet, óvón átkarol.
Minden csak egy pillanat,
gyorsan múló, becsomagolt hangulat.
Én megélem-e, mit nekem osztottak,
figyelem-e, hogy amit adnak,
az aranyló színeket vagy feketét takar.
Covid-19
A vírus előtt volt egy másfajta élet,
olyan, ahol a rettegés nem volt szükséglet,
a maszk sem volt az élet velejárója,
csak az hordta, ki felesküdött, hogy az életeket gyógyítja,
még éreztük a friss levegőt minden porcikánkban,
és nem fürödtünk a magány kínzó bánatában,
helyette éltünk, ahogy csak lehetett,
odamentünk, amerre csak vitt a képzelet...
Jelenleg nincs elfogadásra váró versed
Üresek az ívek,
szótlanok a napok.
Maszk rágta mosolyod
félelembe fogyott.
Te már sajnos nem lehetsz velem,
Életed szinte el se kezdhetted.
Arra, ami történt, nincsenek szavak,
Hiányzol nagyon, s ez mindig így marad!
Ment az öreg pék, amint lehetett,
holt házak, élő remények között;
legelső útja arra vezetett,
ahonnan szíve el nem költözött.
Már a lombkoronájukat
Elvesztette faág, oly kopár vagy bennem...
Mint az elhagyott kis ház szobájában
A magány.
Visszatért, kit nem láttam,
Nem is olyan régen.
Mardossa a szívem,
Mely kiáltja: Végem!
Emlékezzünk
Ne próbálj hazudni, én ma szívből kérlek!
Neked történelem, csupán pár vad részlet,
talán el sem hiszed, miből lett ez ünnep.
Lehet, történések valótlannak tűnnek.
Anyák napi üzenetem,
sírdogálok hűlt helyeden.
Merre vitt a kegyes végzet,
kémlelem a messzeséget.
Gondolattöredékek ...foszlányok
Mért
A jók mennek el? Mondd, mért,
Istenem!?
Fogadjam el? Mért?
elmentél
Már értem, miért késett
kinyílásod,
előre tudtad,
idén
később vihetlek ki,
te kicsi virág,
akkorra akarsz
szép lenni.
Kijárási tilalom
Rideg lesz a temető,
mint
a holt ember arca,
mély
fájdalommal s kint rekedt
gyertyalánggal
harcol a gyászoló pillanat,
mert...