Fájdalom
Erdei Kálmán emlékére
Még néma ez a vidám zene,
Nem jut el a fülemhez semmi nesze.
Egykor öröm volt hallgatnom,
Élmény volt minden percét vágynom.
Egyedül szállok,
és ez fáj nagyon.
Te voltál a boldogságom,
de elhagytál egy nyáron.
Nem siratlak, csupán a szívem fáj,
De döntésed okán ráfigyelnem muszáj.
Azt mondtad, ne szeressük egymást.
De szeressük egymást, mint barátok!
Lehet erre mondani egyet és mást,
És elfogadni a biztatást!
Véget ért a nyár, de mégsem bánom,
a hercegemet én már rég nem várom.
Gyermekként még imádtam játszani
- és felnőttként sem vetem meg a jót -
de amit egy közösség egy emberrel tud művelni,
az sokszor még ma is szívembe fojtja a szót.
Nem maradt akár egy marék remény,
Mindenünk, amink volt, azt elvették,
Fekszem a könnyeim tócsájában,
De ez sem gyógyítja meg apámat.
Fénytelen az éjjel, beborít a csend.
Széttaposott képed a padlón odalenn.
Megszűntek az álmok, hűvös kinn a szél.
Megbocsátanám, hogy végül elmentél...
Gyermeki szemmel
Reménytelen reménységem porba hullni látszik.
Egy hang a messzeségbe semmivé válik.
Ó, úgy lennék magam, dúdolnám
Halk, színtelen magányomat.
Lennék a csend, hangtalanul
Széthintve szivárványos álmomat.
Tört szárnyakkal is botladozva,
Útjára indulva beteg madár,
Úttalan utakon keresve
Félném hívó reménysugárt...
Úgy pereg az ég könnye, a zápor,
mintha öntenék hatalmas dézsából,
s úgy hallom a zúgását a szélnek,
mintha lenne farkas üvöltése.
Zombik földjén szétmállott a mosoly.
Méreg-itta nyílvesszőt fon a sár.
Egy s másra hull, húgy-langyos vizet kortyol,
maró bűzén szénné kelesztgeti szagát.
Jeges télben, édes, felmelegítetted szívem,
kézen fogva mentünk a folyó melletti sínen.
Láttuk, ahogy a Hold fénye megcsillan a vízen.
Már bánom. Hazugság volt minden, utáltál engem?
Nem nyugtat halk szavad, nem látom mosolyod,
köldökünk zsinórját eltépte alkonyod,
kies messzeségbe, végtelenbe értél...
...bárcsak itt lehetnél - régmúltról mesélnél
Csillagok csilliói töltik teltté az eget,
éji kabátján hárfázik, hullámzik a szél.
Anyaföld ölel gyökeret, gyomot, gyermeket.
Gyászfátylán a panasz is nyugovóra tér.