Fantom
Utcák mentén éjféltájt elsuhan egy árny,
köpenye csillagokat repít, a Hold várja tán`
s hívja Szerelme... - rózsák illattengerén jár,
rózsák-dallama vágy-elixír - a képzelet száll.
Csizmája kopogtat, szeme fénylik, s száján
jelen és jövő titka: tündér-csók a zár.
Előszó
- Önt, végre valahára, felkutattuk rejtekhelyén,
idevezettük a Tisztelt Bíróság színe elé...
Lelke sötét, mély börtönébe zárva,
a halovány fényt, mi fent csillan reményként,
csak alulról lesve üldözi, a szabadságot várva.
Haragos, tébolyult lidérc,
ki bezárta,
kínozza s fojtja,
elemészti teljesen,
folyton csak darabjaira hullik csendesen.