Farkasréti temető
Tegnap rám zuhant
a temető csendje,
szél se mozgatta
a hatalmas fákat,
mentem, és figyelve
minden kis neszre,
reméltem, talán
még meglátlak.
Gondolatok a Farkasréti temetőben
Sárga színű a villamos,
És a levelek is lassan.
Nyüzsög szerte a sok ember.
A főkaput épp` elhagytam.
Halottak Napján... Hazavágyunk...
Farkasrét telis-tele virágokkal
és emberekkel, kik arra járnak,
sok-sok krizantém, dália hófehér
és koszorúk, amik eladásra várnak.
Száz éve látta meg ő a napvilágot.
Szülei számára hozva boldogságot.
Van egy kis utca a Vár alatt.
Néhány évig én is éltem ott.
Mára mi maradt? Csak pár adat...
Lelkemben akkor még béke volt.
Papp László emlékére
Gondolom, megengeded,
így bensőségesebb,
bár a halálnál semmi sincs,
ami személyesebb
vagy közvetlenebb.