Fény
Menetelés, nem több ez éjszaka,
Időnként feldereng az éj szava,
Ki szemmel lát, az vakon megy,
Útja lesz ím, kopár hegy.
Karácsony a szeretet ünnepe,
szívünk boldogsággal van tele.
Ilyenkor csak a szépre gondolunk,
szomorúságra nincs is okunk.
Napfelkelte a tengeren,
de gyönyörű-szép látvány,
víz tetején terjed a fény,
mint valami szivárvány.
Fenyőfákon fény ragyog,
olyan, mint egy álom,
téli idő vánszorog
botladozó lábon.
Rohanok veled, szaladok,
Ez a legtöbb, mit adhatok,
Ég a kék fény, éjjel van már,
Visszaverődik a reménysugár,
Itt vagyok, segítek!
Bízz bennem, megértlek.
Vak voltam az elején,
Már homályosan látok,
Sötétség lehúzó ereje
Végleteket rám nyom.
Elhervadt a nyár,
Elázott teafilterek, csonkig égett gyertyák,
A Nap megint legyőzetett!
Amíg fent magaslik az égen,
Érzem erejét, erős, meleg.
De amint elbukik, a horizont elgáncsolja,
Híve elhagyja, fejvesztve remeg.
Zöld koszorún lila gyertyák sora
Hálával tekint a Messiásra,
Hit, remény, szeretet az oltalmunk,
Sorsunk, megváltásunk, fő támaszunk.
Kívánság
Ne legyen fájdalom,
ne legyen harc, s
a szeretet arasson búzát,
s találjon mindenki múzsát!
végtelen óceán a bánat,
ám tenyérnyi helyen elfér...
összehajtogattam vagy százat,
mégsem volt igazán enyém...
Ezüsthold fénye hullt az én fámra,
hópehelycsipkés volt a ruhája.
Kint állt az utcán, bátor volt, erős,
nem hajolt meg egy villanydrót előtt.
Ünnep közeleg,
áldott fényben ragyog a szeretet.
Szent érzés, mely kapuit nyitja,
elhozza szívünk örömét,
kincseit szórják a meghitt percek,
s a gondoskodó, szerető kezeknek
hinni kell gyógyító erejét.
adni
Valahol készülődik s lassan útra kél,
gyönyörű ünnepünk szívünkben zenél.
Cipeli a szeretet lángját, oly sokan is várják,
gyújtsunk hát fáklyát vagy inkább máglyát,
hatalmas lánggal Jézuskát így várják!
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
A naplemente fénye
Tölti be reménnyel lelkem
Emberek szeméből már
Semmi örömöm nem lelem
Kimerítő szolgálat
A legtöbbnek az élet
Ám mégsem boldog a többség
Sokszor nyomja vállukat az élet...