Fény
Egész álló nap szakadatlan esik,
talán a Teremtő hullajtja könnyeit.
Látja, hogy küzd a bezárkózott ember,
vigyázza életét, ha omlik a rendszer.
December van már, mit terem?
Jézus, te nem vagy idegen,
jászolban bordás szénarács,
forró, kemencés sült kalács.
Eljött kétezer-húsz
karácsony estéje,
vajon hogy világít
a szeretet fénye?
Bár még sötét van,
valami készül,
érzem magamban
mélyen, legbelül.
Haikucsokor
Meghitt vasárnap
Fényünnepre vár - csendben
Gyertyaillatú
*
Adventi csendben
Hétről hétre Angyal jár
Gyertyák beszélnek
*...
Ezüst-ködfátyolos, fény-vesztett őszben
dideregnek a rongyos lombú fák,
elmúlást sóhajtanak a hulló levelek,
élet-halál harcukat remegőn vívják.
Vészjósló felhők közepében
egy angyalt láttam ma az égen.
Angyalt, ki apró gyermekével
lebegett égi messzeségben.
Nézek, de nem látok.
Fényben a sötétség, átkok.
Támad a szél, iramlik az árok,
Tapogatózva, félve járok...
Mézillatú nyár jázmin permete lebben
nyár végi esőktől újra nedvesebben,
a Nap, mint az olaj, a hegy mögött úgy fénylik,
a lanka sokszínű virágait fénnyel ékesíti...
Magasabb szféra lakói,
Lélek fényének őrzői.
Küldetéssel születnek le
Anyagi síkú Földünkre.
Hang voltam a sötétben,
S te voltál a fény.
Nem firtattam, ki vagy,
Csak azt kértem, ölelj még!
Szeretnéd, óh, mondd, szeretnéd,
hogy az élet szebb legyen?
Hogy megtaláld lelked kincsét,
s mindig boldoggá tegyen?
...csendpalástom
meg ne halljon
meg ne lásson
senki senki
messze kell most
innen menni
angyallépcsőn...
Aki megszületik,
vállalja a halált is.
Mégis, mi ez a rettegés,
ami mindig utolér?