Fény
Mesevers
Tó fenekén ül egy béka,
a hajnalt várja mélabúba`,
magányos a kicsi béka, de
Fénybarátja mindig hívja.
Örömképek
Mikor a Kedves megérkezett,
mosolyogni láttam fényeket.
Hol gyertyaláng libben, árnyat vet,
teaillat kelt rezgéseket.
Nem mindegy, hogy égősor vagy egosör,
Egyik beragyog, a másik meggyötör.
Az új évre álmodhatnánk új életet,
álmodjuk meg az újjászületésünket.
Mint a fény, mikor minden reggel előtör,
s napfelkeltekor emelkedik a mélyből.
Karácsonyi fény ragyog,
díszesek az ablakok,
az egész Föld ünnepel,
a Megváltó oly közel,
varázslatos hangulat,
lassan ébred a tudat,
és egy csillag indul el,
hited által felemel!
Mint két zöld fenyő,
Egymás mellett állunk,
Életvidám, jó kedéllyel
Összeér az águnk.
Csak egy csillag volt...
Egy a több ezer közül!
Valaki számára egyetlen
fény túl az égen... Néha figyelték őt.
Kitakartad a Napot.
Elhozva jeget, esőt, fagyot.
Némaság jött a válaszok helyére,
mélabús hangulatot hagyva
csapongó elmém mélyére.
Hideg, sötét hajnalok,
levél zörög, hallgatod,
majd az arany szikra él,
körbeölel, dalt mesél,
avar roppanó neszét,
elsimítja szerteszét,
így még nyugodt mind a táj,
az elmúlás sose fáj!
Leszáll a földnek s égnek éje.
Kint a lámpáknak ragyog fénye,
De sötétlik a viharfelhő mélyen.
Isteni jelenlét
Parkok édes ölelése,
mézízű csend szentbeszéde,
szentbeszédben elmerengek,
meséjére a végtelennek.
Egy éjjeli pillangó kirepült a fényre,
pislogott, reszketett apró kis lénye.
Elment egy művészóriás, egy zongorista,
Ki zenéket is írt, a csodás komponista.
Egy fénylő csillag Debrecen szép egén,
Akit ismertek a világ túlvégén.