Fény
Botorkálok éjjel, de csak a homály honol,
számomra világos, ám a fátyol ráomol...
Kicsit sunyin néz, majd jön a himihumi rész,
ki tudja még, mit diktál most a cirkuszi ész...
Szeretnék addig élni,
amíg élni kívánatos,
amíg boldog a szív,
és büszkén állhatatos
Fény a sötétbe
Vágyik, az anyag durva
Közegébe, hogy
Megismerje önmagát,
Ereje s hite fokát.
Nézem, ahogy a fagyos aszfalton
A fotoncseppek szétgördülnek.
Nézek a jövőbe, rágódok a múlton,
S az emlékek újra életre kelnek.
Úgy adnám a végtelent -
az egész világnak,
a nyugalmat, mi bennem
tengerként árad.
Angyali üzenetek IV.
Miért oly jó a vakság?
Esküszöm, nem értem!
Gyújtok egy kis lámpást
a nagy-rideg sötétben...
Elkergette az újév a régit,
ne árnyékolja be az ő fényit.
Lejárt az év utolsó napja,
mulat a népnek apraja nagyja.
Legyél nekem a fény az éjszakában,
Egyetlen gyógyír lelkem fájdalmára.
Az érzés, ami igazán kell nekem,
Szeress engem, és örökké légy velem!
Menetelés, nem több ez éjszaka,
Időnként feldereng az éj szava,
Ki szemmel lát, az vakon megy,
Útja lesz ím, kopár hegy.
Karácsony a szeretet ünnepe,
szívünk boldogsággal van tele.
Ilyenkor csak a szépre gondolunk,
szomorúságra nincs is okunk.
Napfelkelte a tengeren,
de gyönyörű-szép látvány,
víz tetején terjed a fény,
mint valami szivárvány.
Fenyőfákon fény ragyog,
olyan, mint egy álom,
téli idő vánszorog
botladozó lábon.
Rohanok veled, szaladok,
Ez a legtöbb, mit adhatok,
Ég a kék fény, éjjel van már,
Visszaverődik a reménysugár,
Itt vagyok, segítek!
Bízz bennem, megértlek.
Vak voltam az elején,
Már homályosan látok,
Sötétség lehúzó ereje
Végleteket rám nyom.
Elhervadt a nyár,
Elázott teafilterek, csonkig égett gyertyák,
A Nap megint legyőzetett!
Amíg fent magaslik az égen,
Érzem erejét, erős, meleg.
De amint elbukik, a horizont elgáncsolja,
Híve elhagyja, fejvesztve remeg.