Fenyő
Szeretet ünnepe
legyen a karácsony,
szegény emberekre
bőség, áldás szálljon.
Szilveszter éjjelén
ezer csillag ragyog,
fagyosak lettek már
a téli hajnalok.
Sudár fenyő,
zöld az ága,
illata száll
a szobában.
Fehér hó lepi el a völgyeket s a hegyeket,
A hóesés látványa megtöri a hideget.
Advent éjjel szállnak az égből a hópelyhek,
Ennek örülnek a felnőttek s a gyermekek.
Alsóerdő rejtekében
kanyarog a völgye,
őrként álló Nordmann fenyők
óvják s fogják közre.
Magocska kiszökik
tobozok réséből,
pilleként földre száll,
nem riad a téltől.
Bár az ünnepnek kellene zengeni lelkedben,
mégis üres s érzéketlen, eltorzult lényed.
Kis fenyőfa élőn, szépen
álldogált a hóesésben.
Téli égről ezer csillag
megcsodálta, hogyan csillog,
hogy szikrázik a friss hó,
hisz ágain ülni jó!
Első gyertya
Közel jár bizony,
holnap már be is
kopog, de a hó még
nem ropog!
Ma a pokol vöröslő lángja
a látóhatárra költözött,
s hogy megmutassa,
mily hatalma van e világban,
integetett
a csupasz fák ágai között.
"Ó,
szép
fenyő, ó,
jó fenyő..."
- Hangzik réges-régen,
ha a szenteste napja eljő’.
Kis kalácsom, nagy karácsony,
hová lett az édes álmom?
Rég kihűlt már rideg éjben
s szívem fázik melegében.
Csillagok fénye hull a mi fánkra
Hófehér paplan terül a tájra,
dermesztő, rideg kinti világra.
Alszik az élet a hideg ágyban,
szundikál kicsit tavaszra várva.
Kislány koromban csak
arra vágytam,
legyen egy fenyőágam,
egy fenyőágam a szobánkban.