Fenyő
Ma a pokol vöröslő lángja
a látóhatárra költözött,
s hogy megmutassa,
mily hatalma van e világban,
integetett
a csupasz fák ágai között.
"Ó,
szép
fenyő, ó,
jó fenyő..."
- Hangzik réges-régen,
ha a szenteste napja eljő’.
Kis kalácsom, nagy karácsony,
hová lett az édes álmom?
Rég kihűlt már rideg éjben
s szívem fázik melegében.
Csillagok fénye hull a mi fánkra
Hófehér paplan terül a tájra,
dermesztő, rideg kinti világra.
Alszik az élet a hideg ágyban,
szundikál kicsit tavaszra várva.
Kislány koromban csak
arra vágytam,
legyen egy fenyőágam,
egy fenyőágam a szobánkban.
Haiku csokor
fenyőfa gálán
örökzöld díva ragyog
égig ér fénye
Apró pehely, kicsiny csillag,
fényszekérben ég-kocsisnak
tiszta, fehér veteménye,
a hidegnek fejleménye.
A
szép,
zöld fenyőn
csillagfény gyúlt,
ott
felragyogott jövő és múlt,
tündöklő a szeretet-fény, abból
fakad minden remény, minden jövő, smaragdzöld...
Redőnyt lehúzza a tél,
csitul a szelíd szél.
Alszik a föld, szendereg,
álmodik csendesen.
Ó, azok a szép, téli esték!
Alszik az erdő, a mező szendereg.
Ma hitet hint közénk az éden,
emberek ajkai derűt zengenek.
HAGYATÉK
Négy sor, mit írok én,
Ez nem egy nagy regény.
Rád hagyom a szívemet,
Vedd el! - másnak úgy se kell!
Nem vettek tudomást Tavaszról sokan,
bár locsolt, meleget adott boldogan,
törődött állatokkal, növényekkel,
keleti széllel üzent az égre fel.
Fenyő alatt gyerekálom,
Nincs szebb ennél a világon!
Körülálljuk mindahányan
Ez ünnepi, forró lázban.
Káprázatos fényben tündöklő égbolt,
csillagokkal átszőtt, éjsötét bársony,
ezüst sugarát szórja szét a félhold,
hófödte csúcsokon is végigtáncol.
Leszállt az est, minden csendes,
elhalványultak a fények.
Lassan, halkan eljött hozzánk
szeretet, áldás s a béke.