Fenyőfa
(Bokorrímes)
A kandalló lobogó-vörös fényei tűztérből kinéznek,
A fenyőfa-gyertyák lobbanó-láng fényeivel elegyednek.
Nem ismerik egymást! Csak néznek, és ettől bűvöletbe esnek...
Ez az év is kőkemény volt,
bosszankodtunk már eleget,
nem kívánok semmi mást, csak
legyen a szívekben szeretet.
A kis fenyőfa ága
kihajlott az útra,
nem tört le soha,
vigyázott mindig -
magára.
Csendes éjszakán kandalló mellett,
Melyen apró díszek, kézzel festett,
Ülök s hagyom, járjon át a csoda,
Repüljön rólam le lelkem pora.
Havat szór a téltündér,
ablakban áll Olivér,
titokban vár Télapóra,
jól áll rajta a pizsama.
Van egy mese de szép mese
Jézuskáról szóló
Megszületett karácsonykor
A szeretethozó
Fenyők ágán ezüst harang
Csingilingis
Vendégünk lett Jézus...
Szent György pusztán vagyunk,
karácsonyt ünneplünk,
összejött a család,
ragyogó a kedvünk.
Csilingelő
Itt a tél, csing-ling-ling,
Sötét van odakint.
Zimankós hófelhőn
Sok patkó jeget tör.
Igaz-zöldben pompázik nálam a karácsony,
aki eljön, megszegem annak a kalácsom.
Szem nem látja díszeit
az én fenyőfámnak, a szív
hallja csak énekét
angyalok karának.
Komoran állok egymagamban
valami pláza-parkolóban.
Emberek néznek, gúnyolnak,
hogy elég csúf vagyok - leszólnak,
féloldalas, félig kopasz - nevetnek
hát én nem leszek díszfája ezeknek!
Csillagfiú, csillaglány
hintázik egy fenyőfán,
gyertyafényes decemberben,
hangulatos téli esten
díszbe borul a szobám.
Ezüsthold fénye hullt az én fámra,
hópehelycsipkés volt a ruhája.
Kint állt az utcán, bátor volt, erős,
nem hajolt meg egy villanydrót előtt.
Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.
Erdő mélyén ezüstruhás fenyő ül a hóban,
kásás jégvirágok hada úszik a folyóban,
hideg lepellel körülölelt tájra csönd borul,
minden érzés egy pillanatra elhomályosul.