Filozófia
LEHETŐSÉG
Földi életünknek magját,
mindazt, amit megkaphatunk,
lehetőségeink adják,
azok is, mit elszalasztunk.
A valóság erős tanmese:
stigmáktól vérző lélek,
valós, posztmodern pokol,
álarcok mögött a tények.
Amikor a nappalok rövidebbé válnak,
a sötétség előretörve vágtat,
a hitemben megingva összeroskadok,
azt hiszem, hiába imádkozom.
Üvöltöm a kozmosz felé,
"Egyedül vagyok!"
Feszülten fülelek,
Fogam vacog.
Nézz csak fel, tekinteted szegezd az esti égre - s fürkészd
a millió csillag tengerében pulzáló szívek galaxisát;
e szempár tükrében leled meg feled hű mását.
Négysoros
Okos vagy, ha nem hiszed el,
csak felét a hallottaknak.
Száműzöttek dala - néma -
mögötted a sok hiéna...
...bordád mélyén dal, a zene
sólyom-reptű üzenete
Terhek alatt cseperedik az álom,
miatta minden nap meghalunk.
Kereszteket húzunk a lét talaján,
mély nyomokat ritkán hagyunk.
Csillog a fényes papír
Sok teleírt mondattól,
De egy betű hiányzik,
Mely összeköti a szót.
A Hold pihen a fákon,
Elfáradt. Mert lágyan táncolt a tájon.
Közénk férkőzött idegen
Csendben emelt egy falat.
Fülünk ólommal öntötte,
Szemellenzője ránk ragadt.
Kétsarkú tengődés
Periférián az élet.
A középérték néma,
Harsány a két véglet.
Néha úgy hiszem, hogy igazából nem élek.
Hogy minden, mi adott, csak egy része egy képnek.
Mely valójában soha nem volt, és én sem vagyok.
Hogy valahol talán, hol azt hiszem, ott sem tartok.