Filozófia
Bormámor rege
Egyszer sem volt, sehol sem volt, még a barlang mélyén történt,
Filo és Zófia, a két vadász nagy barátságban élt.
Hű fáklyám vagy nékem,
Bút olvasztó fényem,
Biztos pont, Istenem,
Kietlen sötétben!
Az ember
Vízjégből nem lettetek,
megcáfolná az eredetet,
mindenható járta szekvenseket.
Rég elveszett reménysugárként süt le rám a Hold.
Az esti friss, lágy szellő minden bánatot felold.
Hirtelen úgy érzem, majd az élet mindent megold.
Társkeresési értekezés 2. avagy tanácsok a női szívhez
Miért vagy magányos, te férfiúi lélek?
Szeretetre vágysz, jól tudom, hát éld meg!
Szomorú az embernek egymagában lenni
- érzem, legfőbb vágyad házat, kocsit venni.
Meghaltam már,
vagy örökké élek?
Években mérjük,
vagy hitben a létet?
Van, kit belep folyvást a rusnya munka.
Ő móka nélkül éltét múlva hagyja.
Újév? Újév.
Új én. Új én?
Ettől kicsit hülyén
Érzem magam.
Én nem koccintok az eljövendő évre,
a megszokott életünknek végleg vége.
Az elmúlt esztendő egy rémálom volt,
életem könyvében a legsötétebb folt.
Társkeresési értekezés avagy tanácsok a férfiszívhez
Miért vagy magányos, te kedves, női lélek?
Szeretetre vágysz jól tudom, hát éld meg!
Szomorú az embernek egymagában lenni
- érzem, legfőbb vágyad perzsa macskát venni.
Sokan megírták már, és keseregtek,
mit tennének, ha több életük lehetne.
Van, aki több embert szeretne,
van, aki több vagyont szerezne.
Ó, Te, "vén" szerelem!
Veled telt szívem, lelkem,
Örökre maradj velem!
...Mondd, ezek nélkül hogyan éljek?
Kimondom s le is írom,
Fejtegetem titkos sorsom...
Már sokan feladták, ahogy látom,
a csendes utcát csak egyedül járom.
Most visszasírom az elmúlt éveket,
magam előtt látom a kedves képeket.
Elvárások... elvárások, ameddig a szem ellát
Mindenkiben látok esélyt,
Egyedül magamban nem...
Magamban látom a veszélyt,
Másokban virít a lehetőség!