Föld
Jóindulatú
szívek útja: szeretet
- feltétel nélkül
Egyszer régen, el sem hinnéd,
élt egy faj a Földtekén,
Történetem rólad is szól.
Jó lenne, ha értenéd.
I.
Hangzavar volt, káosz, ricsaj,
förtelmesen harsány zsivaj,
énekelt egy vészjós szirén
poshadt tenger bűzös vizén
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
Virág leszek néked, ha így szépnek találsz,
olyan színben mindig, mire a legjobban vágysz.
Leszek napsugár, ha te virág vagy nékem,
harmatos szirmaid velem úsznának a fényben.
Kicsiny világ ez a mienk,
Bölcsője az embereknek.
De a bölcsőt mi már kinőttük,
E Földön elterebélyesedtünk.
Örök vagy, szinte magasra növő,
Esőtől óvó, fény felé törő,
Árnyékot adó, lágyan simogató,
Ezernyi virággal elkápráztató.
Esős olajzöld Unda Maris színnel énekelt.
A felhők épp villámokat bújtattak a Nap elől.
Volt egyszer egy tanyavilág
Volt egyszer egy tanyavilág,
elszórt házak, kertben virág.
Bárhol is élsz, messze, távol,
őseidnek ez a jászol!
Szétfeszül, szomjazik az Anyaföld,
Nem akar már otthont adni nektek:
Kik irtóztok mindentől, ami zöld,
Kik nem adtok vissza, csak elvesztek.
Ma elcsodálkoztam, ahogy felnéztem az égre én,
milliárd csillag egy pici szempárba hogy belefér,
és mégis a messzeség, a távol oly határtalan,
a Föld, mint porszem a végtelenben milyen súlytalan.
Jaj, te világ! Már a bánat
rád szabadult, szerteárad...
Mert a vegyszer árja terjed,
vidék, város ettől szenved,
mint a köd, ül rá a tájra,
szétterül a nagyvilágra,
pusztul tőle ember, állat,
szétmarja a kertet, házat...
Sarkcsillag
Kint, a sötét égen
úgy világít szépen,
nyughatatlan,
s távoli óriás ő,
égboltunknak dísze,
sárga-fehér a színe,
s ragyog!
A Környezetvédelem Himnusza
Ha mostan te úgy érzed, biztonságban vagy,
Ne tedd! Az érzéked ugyanis cserben hagy.
Semmi nem jár ár vagy következmény nélkül,
A természet bosszút áll majd rajtunk végül.
Mint egy földre szállt angyal, úgy jöttél felém,
kifényesedett számomra a remény.
Révedezni kezdett szemem a kómából,
lelkem is kilépett a valóságból.