Föld
"Elkészült hát a mestermű,
tökéletes, mint egy óramű;
fogaskerekeinek folytonos forgása
hoz állandó változást a világba."
Reklamáció
Kedves Univerzum!
Már 24 óra is eltelt utolsó kívánságom óta,
de még nem jött nekem pénz, se levél. (A manóba!)
Pedig nem kérvényeztem tőled sokat. (Vagy mégis?)
Nem tudom, de ügybuzgalmamban született mellék is.
Anyák napján virágcsokrot veszek.
A Szováti temetőbe megyek.
Leteszem az Anyám sírkövére,
itt nyugszik már ő huszonnégy éve.
Már olyan nagyon vártalak,
ím, egyszer csak megérkeztél.
Puha paplannal betakartál,
már érzem, hogy megértettél.
Gyermeki szemedben önmagamat látom,
Ifjú szívedben még a csillagok élnek.
Hova tűnik, mi egykor még lángolt,
Mi oltja ki lelkünkben a szépet?
Nézd, a föld mily csodás!
Ötven év múlva mit látsz?
- Lesz még fény, ragyogás?
- Amit szívedből imádsz,
mikor minden kopár,
a folyókban sincs pisztráng,
hol patak csordogált,
zöld füvet és fát kívánsz.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Pille játszik énvelem,
bukdácsolva kergetem,
madár rikkant élesen,
szelecske néz irigyen,
esőcske kandikál a felhőből,
közeleg a jobb végből.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Valamikor hajdanán, a napnak hajnalán,
született egy kiscsikó ott, a csillagtanyán.
Cseperedett szépen és védettségben,
szabad volt ő a világmindenségben.
Meg tudod bocsájtani,
hogy nem figyeltünk rád?
E pillanattól kezdve
tudatosak leszünk.
A fáktól kell tanulni. Némaságukkal felénk beszélnek,
Szélcsend-mozdulatlanságban színészkednek.
A lombok erőhatásra engednek:
Belehelik rezgéssel a teret.
Bolygónk, a Föld, mely oly csodás,
körbevesz minket a zöld és kék.
Univerzum bolygói közt a legszebb alkotás,
szebbet és csodásabbat nem is álmodnék.
A Föld nekem csak egyik életem,
Hol nyugovóra hajtom a fejem,
Hogy másnap, mikor ismét ébredek,
Rám köszöntsön a rejtélyes jelen.
Én nem tudom, hogy emberként
Mi végre jöttünk e földre,
De azt tudom, veled lenni,
Nem vágyom ennél többre.