Föld

Hecz János Sándor

Hol színpadunk állott

Figyelj, égi vándor, Földünk egy nagy színház.
Darabokat írja fent egy égi firkász.
Játszanak premiert minden szegletében,
sok helyen vasfüggönyt engedik le éppen.

Tovább...

Borsi Gábor

Kárpát-haza

Messziről hallani a pergő dobok ritmusát,
Hegyekről belátni a Magyarok birodalmát.
Európa és a világ más hegyeit látva,
Számomra a Magas-Tátra a csúcsok királya.

Tovább...

Borsi Gábor

Vihar után

Téglás rémült napja

A
Vihar,
Mit sosem
Láttam itt én
E föld kerekén,
Hát azóta se még.

Tovább...

Piroschka Iréne Geng

Január

Repül a csend álomszárnyon,
Tél-tündér sétál havas tájon,
zúzmarát lehelt a hajnal
ropogó hó s kemény faggyal.

Tovább...

Takács László

Esti kép

Sóhaj száll az esti szélben,
bogár koppan szürke fényben.
Halk ima kéri az áldást,
bűnös szív a megbocsátást.

Tovább...

Gábor Ildikó

Kontinensek

Hét pici törpe
mind leült a földre.
Sokat tanakodtak,
nevet választottak.

Tovább...

Jeney Terézia

Gondolatok...

Korai hó hullása közben
Régi, kedvenc zeném hallgatom.
Míg messzire száll az én lelkem,
Felsír bennem egy régi dalom:
"Majd lesz családom,
Bizony lesz nekem.

Tovább...

Kormány Gábor

Szivárvány...

Mézillatú nyár jázmin permete lebben
nyár végi esőktől újra nedvesebben,
a Nap, mint az olaj, a hegy mögött úgy fénylik,
a lanka sokszínű virágait fénnyel ékesíti...

Tovább...

Juhász Szilvia

Örökség

Engem nem izgatnak a világi dolgok,
mit ember gyűjt össze, tornádó széthordott.
Földi lét porában mit ér puszta létünk,
ha szeretethiány az, amiben élünk.

Tovább...

Pete Margit

Korona

Ember! Vedd le a koronádat,
s hajolj le a porba!

Tovább...

Aranyosi Ervin

Hallgasd a Föld szívét!

Hallgasd a Föld szívét,
csak miértünk dobban.
Ezért kéne nekünk
megbecsülnünk jobban.

Tovább...

Müller Márta

Óvjuk a Földet!

Gyerekek futnak
A mezőn, pillangókra
Vadásznak talán,
Harminc éve az apjuk
Szaladt a lepkék után.

Tovább...

Kencse Orsolya

A föld sóhajt és megárad

Rézülepű, arany fodrokba szegte lángjait a kései nap,
Egy-egy üszkös, lomha fát a nyakába vett,
S a tikkadt tarlók sötét árjai úgy borzonganak,
Mint a megfáradt, rongyos vénemberek.

Tovább...

Tömör Gábor

Naplementével...

Rabként élem víg, bús perceim,
a négy fal lett a legjobb barát,
ablakba bámul a nyugvó Nap fénye,
s kutyák jelzik, van itt még világ.

Tovább...

Tömör Gábor

Kiűzetés retúr nélkül?

A káosz mérgezőn feldúlja elveivel e világot,
tiszta, szent forrást lassan
délibábbal sem látunk...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom