Föld
Álmaim mesés, csodás honában
pufók kis felhők kergetőznek.
Szélkutyák falka égi otthonában
egymásban puhán mind elmerülnek.
Nap Föld légkörbe áramlása
Során s Földből való kiáramlás
Következtében gőzök keletkeznek.
Ezek a mikrokozmikus világ
Eleven húsába a Földnek
hatol az ember,
szövetei kis részekre törnek
nagy fegyelemmel,
pusztítójának csak hull a könnye
nagy kegyelettel!
Lemenőben már a Nap,
Látóhatárt elhagyva,
Izzó, aranysárga fényt
Bíborvörös áthatja.
A szeretet sugárfénye
Ragyogtatja testem, lelkem.
Kitárom szívem ég felé,
S kitárom a föld felé.
Úgy pereg az ég könnye, a zápor,
mintha öntenék hatalmas dézsából,
s úgy hallom a zúgását a szélnek,
mintha lenne farkas üvöltése.
Sós ízét érzem
Az ételnek leginkább,
Nem úgy, mint te,
Kinek ajka felett
Édes csók lebeg
Mindig.
Milyen távol van a Föld és az Ég,
beláthatatlan már a messzeség.
Mind többet akar és csontig rágja,
mindent magamnak, csak ez a vágya.
Sóhaj száll az esti szélben,
bogár koppan szürke fényben.
Halk ima kéri az áldást,
bűnös szív a megbocsátást.
Hallgasd a Föld szívét,
csak miértünk dobban.
Ezért kéne nekünk
megbecsülnünk jobban.
Arany volt ez a világ, és minden kincs,
minket szolgált minden, az is, ami nincs.
A vizünk is lehetett volna tiszta,
csak az ember benne egy gyulladt ciszta -
bolygónk emeli az éltető tétet,
míg szomjan halunk, félrenéz,
addig a semmibe réved.
I.
Hangzavar volt, káosz, ricsaj,
förtelmesen harsány zsivaj,
énekelt egy vészjós szirén
poshadt tenger bűzös vizén
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...