Föld
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Pille játszik énvelem,
bukdácsolva kergetem,
madár rikkant élesen,
szelecske néz irigyen,
esőcske kandikál a felhőből,
közeleg a jobb végből.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Valamikor hajdanán, a napnak hajnalán,
született egy kiscsikó ott, a csillagtanyán.
Cseperedett szépen és védettségben,
szabad volt ő a világmindenségben.
Meg tudod bocsájtani,
hogy nem figyeltünk rád?
E pillanattól kezdve
tudatosak leszünk.
A fáktól kell tanulni. Némaságukkal felénk beszélnek,
Szélcsend-mozdulatlanságban színészkednek.
A lombok erőhatásra engednek:
Belehelik rezgéssel a teret.
Bolygónk, a Föld, mely oly csodás,
körbevesz minket a zöld és kék.
Univerzum bolygói közt a legszebb alkotás,
szebbet és csodásabbat nem is álmodnék.
A Föld nekem csak egyik életem,
Hol nyugovóra hajtom a fejem,
Hogy másnap, mikor ismét ébredek,
Rám köszöntsön a rejtélyes jelen.
Én nem tudom, hogy emberként
Mi végre jöttünk e földre,
De azt tudom, veled lenni,
Nem vágyom ennél többre.
És ott állt a kedves...
Törékenyen, félszegen.
Rozsdabarna haját
Fonta a szél csendesen.
földön lakók garmadával
él a jó ég bumerángja
érzékszervek halmazával
kis csodákkal jól megáldva
Nézd! Bioszféra pusztul,
föld, a víz szörnyen szennyezett!
Őserdeink pusztulnak,
fejsze jajgat, úgy kesereg!
Ami porból lett, az porrá is válik,
Nem ér semmit, itt marad,
Ezért nem a pénz vezérel.
Csak a szeretet éltet,
S a szeretetnek szava.
jeget tör a tánc
harsány hangú muzsikán
télt űz karnevál
Nádas
Ahová tavasszal fehér szárnyú hattyúk
érkeznek,
s nyáron a kis szürke pihések is
megérkeztek.