Föld napja
Véget ért a télnek fagyos félhomálya.
Hozta tavasz fényét piros csőrű gólya.
Ibolya, majd jácint édes illatával,
cinkék énekével kikeletet hozta.
Eleven húsába a Földnek
hatol az ember,
szövetei kis részekre törnek
nagy fegyelemmel,
pusztítójának csak hull a könnye
nagy kegyelettel!
Kérdeztél, a csend válasz volt.
Hűvös szellő jött és áthatolt.
Hogy történt ez, hogy lehet!?
Ha véget ért, hát Ég Veled.
A vemhes Föld bámul az új kamura,
farfekvéses patást ellik világra.
Borjú helyett rút szörny, a legyek ura,
köldökcsonkját a szívig kirágja
Ezen a földön születtem én,
ahol a fák, virágok nőnek.
Hol az élet, mint lenge fény,
esélyt ad minden felnövőnek.
Fák, madarak és vizek,
Szeresd, ember, a természetet!
A pataknak álmos csendje
Kék éjszaka óvó leple
Csillagoknak fényessége
Virágzó fák ékessége
Kis madárkák csicsergése
Szorgos méhek zümmögése
Finom szellő ébredése...
április 22.
Halandónak fel sem fogható,
mi tengelye körül forgandó.
Bolygónk életeket hordozó,
oly sok embernek otthont adó.
Íme, egy mai költemény,
és példán formázott sora,
senki sem beszél keményen,
szószátyár lett színpadias kora...
Illatos, zöldellő, virágzó lomberdő.
Új tavasz ontja ránk ragyogó mosolyát.
Csendesebb. Nyugodtabb. Most kell, hogy észrevedd.
Sok van, mit megtehetsz. S nem fáj, ha megteszed.
Itt születtem én is a fényes Hold alatt,
ugyanúgy nekem is vörösen tündököl
égen az alkonyat.
A Föld nemcsak nekem tartogat sok csodát,
s ha óvni is tudnánk, a szelíd természet
nem gyűrné homlokát.
Kiáltvány a Föld napjára...
Nagy kéréssel jövünk hozzád:
Tiszta udvar, rendes ország.
Két karoddal óvd a Földet,
A Föld napja egy jó ötlet.
Bolygónk, a Föld, mely oly csodás,
körbevesz minket a zöld és kék.
Univerzum bolygói közt a legszebb alkotás,
szebbet és csodásabbat nem is álmodnék.
Szeresd a Földet!
Szeresd a Földet, amerre lépsz,
Majd egykoron befogad.
Addig is becsüld minden hantját,
Mert általa élsz és remélsz!
Jajgat az öreg Föld...