Gondolat
Luxus-e az, ha
Tudunk a lét s az ember
Nagy kérdésein
Töprengeni, s nem kell a
Túlélésért küzdeni.
...
Még hagyom, hogy a napsugártól elnémuljon nevető hangom.
Írj, olyan egyszerű,
szíved mélyén a gondolat,
ne hagyd elrepülni az időt...
az időt s az álmodat!
Tegnap felbosszantott egy ember,
felém intett szúrós, kemény szava!
Ugye, tudod, ha egyszer képtelen leszek embernek maradni odabent,
Csak azt kérem tőled, add más kezébe életem.
Ha rám nézel, és beszélni képtelen leszek,
Tudd majd, akkor mi lakozik szívemben, mit most szemedbe nézve kimondani nem merek.
Így leírom számodra aljas végrendeletem,
hogy miként szeretném végezni ágyhoz kötött életem.
Itt vagy-e még, ha éjszakát váltja nappal?
Ragyogsz-e még rám, ha jön a hajnal?
Távoli esőben, szürke színű réten
Ácsorogsz-e még kint a földön túli éjben?
Pünkösd napján elmélkedve azt kívánom, Uram,
adassék meg mindnyájunknak tisztán látó tudat...
Olyan furcsa vendég vagy nálam... mindig hívatlanul érkezel.
Nem mutatod magad, mégis tudom, hogy létezel.
Észrevétlen kúszol be némán a szeretetbe.
Beférkőzve ölben érző kegyeimbe.
Szemeid csillogásában vajon megtalálod önmagad
ha a valóság szent tükrébe nézel? Mondd, lenne-e szavad,
mikor a hit virágát az igazak örömből tapossák,
a szívbe víz kerül, az elme rémálmokat lát,
a lélek pedig ezért átvedlik ártatlanból harcossá?
Gondolatok suttogása.
Ellenkezés őszinte kiáltása.
Az álom varázslatos tengerében úsztam,
mikor ébresztőm felvillant...
Táncol a szél,
kellemes hangon zenél,
majd óvatlan pillanat,
megfordul, messze szárnyal.
elégnek lenni, vajon nemcsak egy mítosz?
nemcsak egy láng, ami belülről kínoz
és felemészti minden csontomat,
egy perzselő, értetlen, sejtelmes gondolat.
Sok szép gondolat átsuhan agyamon,
papírra vetem, ezt veszni nem hagyom.
Megjelent pár soron átfutok még egyszer,
szívembe bevésem nagyszerű érzésem...
Mikor aznap megláttalak,
átértékeltem mindazt,
mit addig tökéletesnek tartottam.