Gondolatok
Te azt hitted, én tudom, mit gondolsz.
Tudom, hogy azt gondoltad, elhittem.
Élj a mának, mert bizonytalan a holnap,
az eljövendő évek rossz dolgokat hoznak.
Peregnek a percek, az ördögi kör bezárul,
senki sem fogja kezed, a remény is elárul.
Kint feküdtem a hintaágyba`,
Nem járt körülöttem csak a szellő.
Éppen aludni készültem, mint a tej,
Hej! Búsuljon a temető.
Lehet a magány
derűsen ringó ladik
hited mély taván.
***
Ábel már halott.
Ott
leszek
szívedben,
már nem tehetsz
semmit ellene.
[Repríz]
Hát ismét írok, Kedves úr,
habár tudottan-tudatlanul
badarság minden szavam,
s ahogy mondani tetszik:
ismét ismétlem önmagam.
A gyűlölet földjén élek én,
Hol harag és irigység az úr,
Hol ember embernek farkasa,
És másokat a mocsokba gyúr.
A déli napsütésben még nem látszik
a halál.
(Fazekas Anna nyomdokain jelen időben)
...ördög ül a vasgyékényén,
gonosz lelkű lusta fajta,
ezt a mesét Ő hadarta...
Emberforma mint én, de már-már éteri.
Ámbár ki megerősíthetné, nem leli.
Főleg, hogy Ön mindenképp erre vágyna.
Így hiú ábránd s tévedés ez álma.
Mondd meg hát, mit is építettél,
Ha nem maradt belőle sem kő, sem tégla.
Hasztalan leírt szavaidnak
Volt-e némi: maradandó hozadéka?
Vagyok a költészet kivert kutyája,
Ki hiába vonyít, vagy morogva küzd,
Kinek hasztalanul csahol pofája,
Fenn kutyába sem veszik, csak a tetűk.
Ó, Teremtőm, mit vétettem,
hogy kezed vetted rólam?
Most itt állok elveszetten,
hitem rendült a szóban.