Gondolatok
Félelmetes csend volt, túlvilági csend,
csak a lélek zokogott fájón odabent.
Ő a sírok között állt, maga elé bámult,
tekintete szavak nélkül mindent elárult.
Ha a csábtorkú szirének elnémulnak,
és sűrű varjúkárogás lyuggatja
ősztónusú takarónkat,
ha vásznainkba hasítanak a gyémánt-szelek,
és elfújják az avart sebek szabta rétjeinkről
Szeretetért csak
szeretetet kapsz
szeretetszívű embertől.
Szeretetért csak
gyűlöletet kapsz
félelemszívű embertől.
Féltve őrzött emlékek
hazug szavakat suttognak,
melyek sose léteztek.
Szeretem
Az élet minden pillanatát érezni és átélni
Azzal, akit szeretek,
Szeretem
A szívét várni, megszerezni és megtartani
Annak, akit szeretek.
Cigarettafüst terjedt szét a lakásban,
valamiért nálad még ezt is imádtam.
Minden reggel, mire ébredtél, kávét csináltam.
Imádtam, mikor csak feküdtünk ziláltan,
és tested minden pillanatban kívántam.
Az éjszakának lassan vége,
Én mégis rád gondolva vagyok ébren.
Csend van mindenütt, az utcák is üresek,
Mégsem tudlak elfeledni téged.
Mondd, hogyan érezhetem a hiányod,
ha még egyszer sem nézhettem szemeidbe.
Ha még egyszer sem hallhattam hangodat,
s egyszer sem érezhettem érintésed.
Én nem koccintok az eljövendő évre,
a megszokott életünknek végleg vége.
Az elmúlt esztendő egy rémálom volt,
életem könyvében a legsötétebb folt.
...berúgni gondoltam, azóta sincs, minek
lázasan bókolni köröttem a szarnak
letisztult utálat, ablakokban varjak
Sötétlő tájban
ég-magas fáknak
tündöklő árnya
szemedbe árad.
(3 soros-zárttükrös)
Itt vagyok a temetőben, és az avarban térdelek,
Előre nagyon lassan, hittel tele, vizesen megyek...
Itt vagyok a temetőben, és az avarban térdelek.
Már sokan feladták, ahogy látom,
a csendes utcát csak egyedül járom.
Most visszasírom az elmúlt éveket,
magam előtt látom a kedves képeket.
Várok...
Minden nap egy új remény nekem,
Pedig legbelül már elfogadtam a helyzetet.
Ettől függetlenül várok a pillanatra,
De nem jön tőled üzenet, hiába vártam.