Gondolatok
Nem vártam az életemtől sokat, csak hogy egy kicsit könnyebb legyen.
Egyedül azt, hogy valaki önmagamért szeressen.
Nagyon szeretnék sokszor a világból eltűnni.
Inkább lenni egyedül, minthogy a sok bántást eltűrni.
Állok a lépcső alján, közben millió fok bámul rám,
sebesen szedem a lábam, késésben vagyok nyilván,
bár meg-megállok, egy poros kép otthagyva hitványul.
Lépek, kettő újabb, rég elfeledett emlék halványul.
Ha menni kell, hát menni kell...
Vannak napok, mikor azt érzem, hogy eljött a vég,
tudom, fiatal vagyok még, de valami elromlott rég.
A balesetem tönkretett, és ez évről évre rosszabb,
testem egyre makacsabb, vajon a jövő hozhat jobbat?
Csak játsszuk ezt a játékot, de itt senki nem nyer,
tudjuk, hogy mi lesz a vége, az élet úgyis megver.
Nem győzhetünk ellene, mi csak halandók vagyunk,
örülhetünk, ha magunk mögött emlékeket hagyunk.
...őrültek játszanak Istent a határon,
s túl azon, mi odáig vezetett,
hogy halomra halnak közben az emberek.
Kiszabadult, rejtett álmom
dédelgetett, hamis világ.
Csak ballagtam és hallgattam, mit mesél az utca.
Rég letűnt időkről, mely nem lesz soha.
Némán figyeltem, hogy repül fölöttem az idő.
Szívemre rátelepedett egy igen súlyos kő.
Végre tavaszodik, kicsit felderül a kedvem,
bár mindenem fáj, de már nem zavar engem.
Szűk, csontos térben tolongnak
egymás hegyén hátán
kemények és lágyak,
örülnek majd a szabadságnak.
Az élet különös országútján
Száguldunk mindannyian,
Ki előre, ki hátra néz...
Szerelmünk olyan volt, akár egy csillag...
hisz csillaghoz méltón élt.
Szürke volt a kedd, akár a felhők az égen,
vesztem érezem, hisz tudtam már, hogy vége.
Kezemben a kávé már nem volt olyan meleg,
lenéztem s láttam, hogy a lábam remeg.
Mikor eljő március, feldereng egy emlék,
lelkem beleremeg, én bármit megtennék,
hogy feledni tudjak, s a régi seb ne fájjon,
jó lenne felébredni, de ez nem egy álom.
Drága, jó Istenem, szépen kérlek, adj nekem erőt,
hogy végre fényesebben lássam ezt a szürke jövőt.
Megjártam a temetőt, majd leborultam a kereszt előtt,
könyörögve kértem Jézust, hogy segítsen, még mielőtt
Személyiségek közötti világban élve
Sokszor érzem magam meggyötörve.
Cikáznak a gondolatok fejemben,
Melyet senki nem ért meg egészen.