Gondolatok

M. Laurens

MONDJÁTOK...

Nagy László (1925-1978) emlékére

Mondjátok, ki viszi át majd az embert a túlpartra
a félelmek és növekvő gyűlölet tengerén?
És hitünk hajójának kormányát erősen tartva,
lesz-e majd, kinek fontosabb a társ, mint az önző Én.

Tovább...

M. Laurens

CSIGAHÁZ

[magna civitas, magna solitudo]

Hullik a vakolat,
pikkelyekben pattog a máz,
szemeket-füleket bezárva
vagyunk semmiben a váz,
hol az Én minket is kizár:
akárcsak egy csigaház.

Tovább...

M. Laurens

[A FÜLÜNK MÖGÖTTI DOMBOKBA]

Péter Éva Erika nyomdokain

a fülünk mögötti dombokba botlunk,
mert ott olvad fejünkre a vaj -
a sitt, a malter szunnyadó priccsei
ajándék tucat-sliccek, mint tavaly.

Tovább...

Horváth Piroska

Apropó...

Mi belehalnánk a büszkeségbe
régvolt lomjai, rongyai között,
beleolvadunk a szürkeségbe,
bár lila a köd álmaink fölött

Tovább...

M. Laurens

AZ ÚR TRAGÉDIÁJA

replika

AZ ÚR:
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell."...

Tovább...

M. Laurens

A SORS KEREKEI

székely anyai nagyapám emlékére

A nap korongja odafenn jócskán elhagyta már a delet,
Lefelé baktat már a Szent Hargitán: éppen az út felett.
Nagyapám és én, mély, székelyes csendben ülünk a szekéren,
Alattunk négy kortalan, vén kerék forog: forog serényen.
Fogyasztják az utat, mindegyik csak a saját dolgát végzi,
Az ember is csupán egy kerék: olykor maga is úgy érzi.

Tovább...

Horváth Piroska

Mélymagyar

Bűzös pocsolyában nézegeti arcát...

Tovább...

M. Laurens

ÉNEK A REMÉNYRŐL

...csak azért, mert újabb hajnalt köszönt énekük.
Hiába fogtok be fület és szemet, mi lát,
sötét-némaság nem lesz alaptermészetük.

Tovább...

M. Laurens

NINCS HASZONTALANABB...

Mondd hát, Öreg Csont, minek sietni annyira már?
Múltad elkopott, emlékét hasztalan keresnéd,
jobb, ha csendben veszteg maradsz, és kíméled elméd,
ha görnyedő hátad s lábad korod súlyától fáj.

Tovább...

Horváth Piroska

Aranyköpések

Köpködi szavait, aranyköpéseit,
csillogó eszméit, nemes gondolatát,
vajúdik álmain - hallom nyögéseit,
verejték gyöngyözi arany-hajfonatát...

Tovább...

M. Laurens

A TRÁGYAHORDÓ DALA

a capite foetet piscis

Én hordom mocskotok
fertelmes halomba,
derekam tőletek görbe,
becsületem a vödörbe`:
gazdag avagy koldus,
mind elfordul fintorogva.

Tovább...

M. Laurens

ÖN-ÉN IRÓNIA

kroki rímekbe oltva

Az irónia csöpög szanaszerte,
e versemet itatja át: a Beste.
- Ön kicsoda? - Kérdtem este.
- Én? Az Ön iróniája vagyok,
e nyomorult pár lapra festve.

Tovább...

Horváth Piroska

Mindhalálig - mindörökre...

Tovaillan - múlik minden,
ezüstbe folyt röpke tincsem,
vállam felett reppen, susog -
bíbornarancs alkony csurog

Tovább...

M. Laurens

EGY HÓT EMBER ÖNÉLETRAJZA

21 gramm epigramma

Meghóttam én kérem, éppen akkor meg akkor,
mikor elért az a Kaszás, no-meg az aggkor.
Szép temetésem vót, de a végét nem vártam;
így is voltak a pappal, sírásóval, hárman.
Egyszóval, így hagytam itt e földi világot:
sírásó szórt rám földet, pap meg miatyánkot.

Tovább...

M. Laurens

TORKOMBA SZORULT...

Torkomba szorult valaha egy ember.
Sem kiköpni, sem lenyelni nem tudtam,
kiszáradt torkom szorongatta vadul,
ha olykor önmagamnak is hazudtam.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom