Gondviselés
Te, aki kinőttél már a gyerekkorból,
ha tehetnéd, mit kérnél a Mikulástól?
Én talán visszakérném az éveket,
amikor elpazaroltam az életet.
Tágra nyitott virágszirmon,
Aranysárga nárciszokon
Varázslatos tavasz ébred.
Ki hitte volna, gyorsan este lett,
a balhitünk a föld alá zuhant,
szemét meresztve rajta rést keres.
Vigasztalást te adj nekünk, Uram!
Érzed a változást, amely elindult benned,
Sejted, hogy ez még csak a kezdet.
Tudod, hogy meg kell történnie,
S nem azon tépelődsz, hogy megéri-e.
Ébredező tekinteted befelé fordul,
Mit vagy kit találsz ott kiindulópontul?
Tegnap még láttuk a Teremtés
megszámlálhatatlan csodáját.
most úgy dalolok én
csak úgy éneklek én
mint lelkes kis veréb
vén templom ereszén
szelíd hitemhez híven
Reménykedtem, fohászkodtam,
És Isten meghallotta imámat.
Nem hittem volna, hogy ily hamar
Az isteni gondviselés betakar.
Vissza-visszatérnek
elfeledett évek,
gyermeki énem újból rám talál.
egy ember
Hétfő délelőtt a sírjánál
jártam, s szomorúan
gondoltam még élő
szavaira, eltűnt édesapja
hiánya hogy viselte meg,
de a maga szívét a
betegség s felismerés
lágyította meg!