Gyász
Hirtelen, mint egy pillantás,
zúgott vakító villanás.
Fekete robajjal ránk szakadt
sötét-türkizkék áradat.
Sarjad már az erdő, száll tavaszi pára,
mindent takaró köd ül rá a határra.
Minden szórtan, szerteszét.
Kezek és lábak erdejét
látjuk a vászonra festve fel.
Pusztulás... Senki nem felel.
Alkony szállt a téli tájra,
Az öreg nap most megpihen
Megmártózva a semmiben.
Sokszor volt már, és lesz ilyen,
Ez ma mégis más, azt hiszem.
egy levegőt szívni elfárad
a tüdő, mégis konyhagőzben
lélegzek. Egyre nyúlik köztem-
közted az előttem-utánad
valakiért én imádkoztam,
ki nekem oly fontos volt,
ki egy tavaszi napon a
felhőkre fájdalmat horgolt
Lassú álmokat visz a hang,
hullámon cseng-bong a harang,
árnyak tompa dallama búg.
Drága barátnőm, Isten Veled! Hozzád szól most búcsúversem,
Hogy mindez hogy történhetett, számomra felfogni nem lehet...
Tudd, hogy számomra mindig lesz helyed, hisz a szívem soha nem feled.
Elteszek neked egy szegletet, melybe senki soha be nem jöhet!
Drága barátnőm, Isten veled, Rád már vigyáznak az égiek!
Nem mentél el messze, csak szellővé váltál -
végtelen erdőkbe, hova mindig vágytál,
oly szelíden suhansz tölgyek, bükkök között,
felszabadult lettél a mindenekfölött
komisz fürtök mögé bujkáló
kócos szótalan csöppnyi sajgás
tudattalan zokog
vigasztalan koponyámra simul
s csüggedt tenyerem mélyébe temeti hangját
szorongón ringatózó
gondjaiba görnyedező ó én édes-magány
- érzem hogy ölelsz -...
Anya tudta azt, hogy mennyivel születtem,
ha hallottam hangját, mennyire füleltem,
mikor állt mosolyra, sírásra az ajkam,
azt is, hogy mikor lett hátrakötve sarkam
Fiatalok és öregek
Futnak, menekülnek.
Álmok, miket szőttek,
Egy csapásra elrepülnek.
A vad, tüzes szörnyeteg
most felütötte torz fejét.
Nincs értelem, s a küzdelem
mindent szertetép.
Csollány Szilveszter (Szilas) emlékére
A Földön nem volt már elnyerhető érem.
Hiszem, olimpia lesz a magas égben.
Kaptál egy meghívót, rég kiérdemelted,
az elutasítást Te meg nem tehetted.
Nem számít
Mégis, mégis megy tovább az élet.
Mindegy, ha fáj,
nem számít, ha éget.
Nem kérdi meg, készen
állsz-e folytatni tovább,
csak pörög, csak zajlik,
nem érdekli,
maradt-e még csendes szobád.