Gyermek
Okos buksin sajgó dudor,
apró zsebben nyálas cukor,
fontos neki minden kacat,
cserfes lurkó nagyot kacag
Mi kacsint rám lent a fűből?
Tudja azt a jó fene.
Furcsa ez az apró jószág,
van neki vagy nyolc szeme.
Virágporba mártott ecset,
megfestem a napot neked,
aranysárga ölébe kap,
felmelegít, lágyan ringat.
Mézbarna szemed, mint formás mandula,
mogyorószín hajad szellő kócolja,
apró orrod hegyén játékos szeplő,
huncut mosolyod nekem búfelejtő.
Él az alázat,
benne imádat,
kisbaba újra teremti a mádat!
Alkonyi fényed,
épp ez a lényeg,
őrzi az álmod,
így ha csodálod,
lelke tiéd lett,
adta az élet!
Gyermeki szeretet
Anyák napja mindig nagy gondot okozott,
nem volt kinek adjam a csokor virágot,
Titokban reméltem, most itthon lesz végre,
ám sokszor csalódtam, sírás lett a vége.
Anyák napján korán reggel
festettem egy szép képet,
ezzel a kis képecskével
köszöntelek én téged.
Kilenc hónapig
Fény voltál
A bús Nap alatt,
Kilenc hónapig
Te adtad
A sugarakat.
Én drága anyukám, maradj mindig velem,
te vagy, ki először érezted életem!
Gyermekem, gyermekem, mindig veled vagyok,
úgy vigyázok reád, ahogy a csillagok...
Kék tüzes égre
fodroz a felhő,
parlagifű közt
kék nefelejcs nő,
mézes akácban
turbolyaernyő,
illata ánizs,
szórja a szellő.
Úgy vártunk már, s megszülettél.
Az én kis unokám lettél.
Mostantól, ha hallom neved,
legédesebb szó már nekem.
Engedjük el, ha ő menni akar!
Nem tudom, hogyan kell
elengedni, akit úgy hívok,
anyám.
Nyuszimama az erdőben
felkészül a húsvétra,
festett színes tojásait
az ablakba kirakja.
Félelem könnycseppje gyermek rózsás arcán,
sírás fárasztotta, elgyengült lassacskán,
nem voltak még készen erre a rohamra -
ölében cipelte, vitte édesanyja