Gyermek
Családunk
Sokat gondolkodtam.
Azon, hogy milyen lesz a jövőnk.
Közösen vagy külön-külön.
Mama
Szeretnék galamb lenni, magasan szállni,
Rád odafentről vigyázni,
Megcsókolnám a ráncos homlokodat.
Isten áldja meg mind a két karodat!
Feléd visz az utam, bármerre is legyél,
gondolatom hozzád minden úton elér.
Odalett az egyik zokni,
csíkos vagy a fekete.
Úgy eltette az anyukám,
nem találom!
Hiszed-e?
drága kicsi gyermek úgy vártalak téged
ahogy szomjazó rét a tavaszi esőket
mikor megszülettél tavasz lett a télben
családra az áldást nemhiába kértem
A kéz kezet talál,
A szív szívre talál,
A szeretet szeretetre,
A fény fénylő életre
Nyári zápor kopogása
nem hagy elaludni.
Kicsiny gyermek félelmében
el akarna bújni.
Tegnap nézegettük éppen
azon a rólunk készült képen:
apa és anya két szélen,
én meg mosolygok ott középen.
Rezdül a csendem a háttérben,
gondolatom száll, kering,
nesztelen mozdul, félénken
téged idéz meg rendszerint.
Az első osztály végén
Keményen dolgoztál az első tanévben.
Büszkeség van most anya, apa szívében.
Minden egyes munkád nagyra értékeljük.
A búcsúdalt büszkén veled énekeljük.
Még a széltől is óvsz minket,
mi vagyunk a féltett kincsed.
Értünk dolgozik két kezed,
mindent megköszönünk neked.
Múlt és a jelen
Merengek a múlton, hogy
jól indultam-e el az úton?!
Babarózsa rózsaszín,
baba arcán rózsapír.
Arany fürtje lokniban...
"Költő vagyok, mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Mikor éhező gyermekemnek
nem jut estére vacsora.
Halld őszinte dobbanását,
nézd csodás álmodását.