Gyermek
Erőt s egészséget
Kis gyümölcs, mi érik,
úgy vártalak én,
óvva, féltve, érted
élve, szívem
fiam, míg élek,
zenél!
Apa, nagyon nem értem,
háború az miért kell?
Papa mindig azt mondta:
"csúnya dolog, rossz hozza!"...
Gyermekek is voltunk
éppen annyira kell, míg csíp, hogy a
mazochista énem sóvárogjon,
mialatt az alvó szadizmusok
rezzenéstelen sírva fakadnak.
Esős ez az anyák napja,
Óriás vízcseppek hullnak arcomra,
Elfedik bánatos könnyeim,
Mely a hiányotok miatt hullik.
Az elrabolt idő
Az elrabolt időt
Visszaadnám... Néked
Talán egykor majd
Festek egy szép képet...
Amikor én kislány voltam,
Babakocsit tologattam,
Babáimat fésülgettem,
Szép ruhába öltöztettem.
Kicsi babám (Lara) könyvet forgat,
Lapjai közt képről olvas.
Lapoz jobbra, lapoz balra,
Míg nem talál egy kedves rajzra.
Családunk
Sokat gondolkodtam.
Azon, hogy milyen lesz a jövőnk.
Közösen vagy külön-külön.
Mama
Szeretnék galamb lenni, magasan szállni,
Rád odafentről vigyázni,
Megcsókolnám a ráncos homlokodat.
Isten áldja meg mind a két karodat!
Feléd visz az utam, bármerre is legyél,
gondolatom hozzád minden úton elér.
Odalett az egyik zokni,
csíkos vagy a fekete.
Úgy eltette az anyukám,
nem találom!
Hiszed-e?
drága kicsi gyermek úgy vártalak téged
ahogy szomjazó rét a tavaszi esőket
mikor megszülettél tavasz lett a télben
családra az áldást nemhiába kértem
A kéz kezet talál,
A szív szívre talál,
A szeretet szeretetre,
A fény fénylő életre
Nyári zápor kopogása
nem hagy elaludni.
Kicsiny gyermek félelmében
el akarna bújni.
Tegnap nézegettük éppen
azon a rólunk készült képen:
apa és anya két szélen,
én meg mosolygok ott középen.