Gyermek
Eljön majd az időm,
Isten tudja, mikor, hogy
többet a szemem
fel nem nyitom.
Teltek az évek.
Anyai érzés ébredt.
Így férjhez mentem!
Fakuló leveleken
szeptembernek csókja már,
ősz kopog az ablakunkon,
búcsút int a forró nyár.
A
hajnal
angyala
harmattal varr
arany falakra!
Határ szélén dinnyecsőszök,
bokrok alatt nyári gyöngyök.
Dinnyeföldön, kerek labda
gurul jobbra, gurul balra.
Valamikor rég,
Hosszú évekkel előbb,
Én falun éltem!
Mi vagyunk az édenkert önző gyermeke,
a felbolydult világ bűnös szerelmese.
Kik eladtunk mindent a vágyott szerelemért,
és pokolra szálltunk az elveszett angyalért.
A virágos szőnyeged
megkopott,
rózsaszínű felleged
elfogyott,
járda mellett meglapul
egy levél,
neked így untalanul
dalt mesél!
Új a tanéved,
osztályod vár ma terád,
indul az élet!
Azért jöttünk ma itt mindannyian össze,
hogy ez az ifjú pár szívét összekösse.
A házasság szent kötelékébe lépve,
örök hűséget fogadnak mindörökre.
Fürj és a nyúl élelmet keresett,
Nyúl csak ide-oda ugrándozott,
Míg a fürj sebesen repülve
Nagy területet végigpásztázott.
Kerek sátor közepében, furcsa fényben egy korong.
A cirkuszban ez a színpad, úgy nevezik, hogy porond.
A bohóc ott áll középen, figyeli őt rengeteg
csodálkozó, kerek szemű, kócos fejű kisgyerek.
Hóban a felleg, ébred a hajnali táj,
hóban a lelked fedd be, ha annyira fáj!
Anyalíra részlet
Sír a baba hajnalban,
szürke csend az ablakban,
hangja harsan, ordibál,
kiságyában szépen áll