Gyermek
Anyu! Ma este te altass el engem,
Kérlek, egy mesét is mondjál el nekem!
Tudod, én téged oly’ nagyon szeretlek,
Holnap is szófogadó kislány leszek.
Gyermek tanítandó,
hiszen úgy kapjuk
éretlenül, képlékenyen,
tanulsága mi magunk vagyunk,
ő még hisz, őszintén szeret.
Kövér kislány
Bézs ruhában
Fejét fogja
Ölében foltos cicával
Van egy nap az évben, amikor minden más,
csupa varázs, móka, játék és kacagás.
Finom fagyi, vattacukor, ugrálóvár,
körhinta és céllövölde, mind rátok vár.
Egy nehéz nap margójára
Tegnap még oly piciny és védtelen voltál,
óvó karjaim közt békésen szuszogtál.
Telnek a napok, és Te mind nagyobbra nősz,
napsugaras ragyogással szívembe szöksz.
Nagy tenyérbe teszi
aprócska kezét,
s mosolya gőgicsél,
te őérte, s ő majd
érted él!
Úgy vártalak, dédelgetve álmom,
majd megfogantál,
méhem magjaként növekedtél, szívvirágom,
hányszor, de hányszor simogattam
kezed, lábad vagy éppen fejecskéd,
ahogy hasamból dombokat emeltél,
jaj, de sokszor néztem a tükörben,
alakom hogy formálod bölcsőd kényelmére...
Tündér ő, néha hallgatag,
magzata, mint egy almamag,
szembogarában pilácsok,
lábnyomán nyílnak virágok...
Délutáni napfény
öleli a házat,
Édesanyám arcán
ráncot vet a bánat.
Édesanyám vagy nekem,
te fogod a két kezem.
Te vigyázod éjjel álmom,
takargatod hideg lábom.
lepke
Csak éld meg a napot, ha
adnak, te szívvel fogadod.
Gyermekkorom sok szép szava,
most is hangzik a dallama.
Anyám gyengéd sugallata -
nőj majd fel, fel a magasba!
Apró lábnyomok
szaporázták léptük,
majd elballagtak ők, s
véget ért ovis létük!
Húsz esztendő, még nem a világ...
Dorinának
Mikor ketten lettünk, már bíztam magamban,
csendes, békés lettem - pille ült hajamban,
olyan könnyeddé vált általad a léptem,
egy pillanat, és a csillagokig értem