Gyermek
Sok a súly válladon, tudom, világ,
s kevés benned a nyíló hóvirág.
Mégis részeddé tett engem az Isten,
bár nehezen lelem a helyem itt lenn.
...Hadd` meséljek nektek történetéről.
Oly fiatal még, s az élet már próbára tette,
Nemrég derült ki ritka genetikai betegsége.
Halk suhanással hozza a szánja,
tél a szakálla, arca derű,
sok kicsi gyermek éneke várja,
szép a varázslat, de ő egyszerű...
Csizmák a téren
indulnak éppen,
hóban a lépted,
itt van a tél!
Mit kíván a szívem így karácsony táján?
Körbe angyalokkal, fenyő előtt állván?
Iskolakezdés,
gyermeki rezgés,
lépdel a táska,
benne felejtés!
Biz` Isten, nincsen születés-
napom!
Vagy ennyire beteg lenne?
Tudtommal anyák napja
sincsen,
és a nőnap sincs még
itten!
Kell, hogy légy!
Hogy is tudnám mondani,
nem vagy fontos,
hogy is tudnál leírni,
nem számítanak az évek.
...Családjának népe éreztette fényét.
Odaadással jellemét felékesítik.
Képzelettel szellemét benépesítik.
Már kihunyt fényekkel olvasod az esti mesét,
s a hercegnek sincs többé lova.
Mérgező, guruló dobozban utazik elém
csak muszájból, mert neki nincs hova.
gallyal tapogatott kerítésről
az arról lemálló festék színe,
az ünnephez illő terítésről
az elsózott olajleves íze.
De sok édesanya
titkolja, hogy szenved,
szomorú vigasza
egyedül a gyermek.
Télapó közeleg,
csillagos az égbolt,
ilyen hideg éjjel
jaj, de régen nem volt.
Nézd csak, mily nagy emberfölény,
ki tegnap még hitünkben élt
pici szívvel létküszöbén,
jöttével fon égi babért!
Jelmezükben farsangolnak
Nebulók az óvodában.
Ki-ki maga jelmezében
Ügyeskedik tettre készen.