Gyermek
...Családjának népe éreztette fényét.
Odaadással jellemét felékesítik.
Képzelettel szellemét benépesítik.
Már kihunyt fényekkel olvasod az esti mesét,
s a hercegnek sincs többé lova.
Mérgező, guruló dobozban utazik elém
csak muszájból, mert neki nincs hova.
gallyal tapogatott kerítésről
az arról lemálló festék színe,
az ünnephez illő terítésről
az elsózott olajleves íze.
De sok édesanya
titkolja, hogy szenved,
szomorú vigasza
egyedül a gyermek.
Télapó közeleg,
csillagos az égbolt,
ilyen hideg éjjel
jaj, de régen nem volt.
Nézd csak, mily nagy emberfölény,
ki tegnap még hitünkben élt
pici szívvel létküszöbén,
jöttével fon égi babért!
Jelmezükben farsangolnak
Nebulók az óvodában.
Ki-ki maga jelmezében
Ügyeskedik tettre készen.
Felnőnek vágyaink, eltűnnek árnyaink,
nincs kísérletezés, nem tart a keresés,
csend sem sejti, hogy simul a lélek,
de mikor rajzolják csillagát, érzed!
Nem is olyan rég
Mikor megszülettél
Mint édes kisbaba
Nekem gügyörésztél
Hosszú hajam csavartad
Az ágyban
Így vártunk édes kettes
A papára...
Havas tájakon mereng szemem,
Amíg soraim írom Neked.
Lelkem leple lehull most a girbegurba sorok között,
Álombeli pillanatok bújnak gondolatok mögött.
Az öreg télapó
megrázza szakállát,
lábára felhúzza
mérföldes csizmáját.
Mindennap fáradtan hazatérve
úgy vágyom az otthon melegére,
elém szalad két kicsi gyerekem,
mosoly ül a ragyogó szemekben.
Ma este jön a Mikulás,
Már elküldtem a listát,
A csizmámat kipucolom,
Az ablakban hadd csillogjon.
Üres lapnál gondolkodik a gyermek,
levelet írna, s nem tudja a címet,
ugyan igaz, a bélyegre sem telhet,
ha meg is írja. Hogyan küldje, kinek?