Gyermek
Rásüt a holdvilág a kis parasztházra,
kipucolt kis csizma van az ablakában.
Bent a kisszobában két kisgyermek alszik,
kicsiny ablakukhoz télapó lopódzik.
Vihar vagy te, dörgő, szeles,
elillanó, könnyű Kedves,
vállig érő virág hamva,
elmúlásom kinőtt magja.
Ott voltál, mikor útnak indultam,
az első lépés, az első szavak.
Mikor nagyobb lettem, befordultam,
fogtad kezem, ha jöttek nagy vadak.
ő még csak tizenkettő
A fénytelen szülői házból...
...édes álom, élmény, mámor...
Édes gyermek,
álmos szemed!
Lehajthatod
pici fejed.
Drága kisfiam, csodálattal
nézem rólad e fényképet,
oly égszínszép szemeiddel
az élet jelenét fürkészed.
Igen, Ő az, ki borúra örök derűt hozott
Egy nyárias napon, mikor megszülettél
Igen, Ő az, kiért szeretetem sosem kopott.
Szívem örök birtoklója csak Te lettél.
Kérges kezed tenyerében...
Életeddel kezdtem el élni én is.
De hogy miért mondom ezt? Miért is?
Szemedben az éj ragyogott,
S benne láttam minden csillagot.
Dani, Dani, Danikám,
Édes, kicsi fiacskám.
Várva vártunk gyermekünk,
Szívből, szívem, szeretünk.
Minden gyermek külön csoda,
Kíváncsiak, mi micsoda,
Fontos nekik a figyelem,
Akkor jó, ha nincs fegyelem.
Tegnap fényképeket nézegettem,
benne volt egy ici-pici pólyás.
Amíg néztem, azon vélekedtem,
hogy mitől lettem vajon óriás?
Tipegő, dobogó lábak,
gyermeki örömök, vágyak,
csak egy kis mese és játék,
ennyit kér a mosolyáért.
vidáman
Csak vidáman lépjél,
kis cipellőd csattogjon,
sarka hangosan kattogjon,
körülötted kis szoknyád pattogjon,
s mindig mosoly legyen arcodon!