Gyertya
Most újra közeleg
mindaz, mi fáj, hogy
ég majd sírodon az
a gyertyaláng!
Valami közeleg
Őszben zöldellő, nagy
napra készülő, becses
virág, november
elsején tiéd a világ!
Ezer lámpás fénye mutatja az utat,
hol egykor még együtt irtottunk gyomokat.
Hol vannak a fák mik egekig értek?
Talán hasonlóan megpihenni tértek.
Kis gyertya pislog a szobában
Csak hallgatja hogy kopog az eső.
Társa nincs már kivel korábban
Éjjel-nappal írtak a gyertya meg Ő
Ég a gyertya lángja éberen,
Pár kósza gondolat suhan át az éteren,
Te és én is egyek, de vajon igazán,
Hol tört ketté minden?
Fogy a levegőm, ma
egész nap fuldoklok,
feszít és lehúz -
nincs ellenszer...
December 23., véget ért egy álom!
Mondd el, hogy könnyed
csak hullott, mondd azt is,
hogy Istent te kérted, csak
egyszer még megértsed!
Négy gyertyaszál a koszorún,
sóhajt az első szomorún,
a Béke lennék a földön,
de a lángom csak füstölög,
nem őriznek az emberek,
elalszok - már csak reszketek,
tündöklésem is megkopott,
a gyűlölet eltaposott.
Szívem lángja
Kislány korom óta
koptattam a tollam,
kék tintával írtam le
a szót.
Csodás Advent
Vásári utcákon melegség jár át,
hamarosan megpillantod a kis Jézuskát,
utcai fenyők szépsége, csendes tömeg,
forralt bor, s adventi dallam zenél!
Úrjövet
Hit
Hinni a szépben, a jóban,
a karácsonyi hóban, roppanó
gesztenye íze, s hízeleg a kalács,
együtt lesz a család!
Egy gyertyaláng.
Amikor leszállt a sötét éj,
kint havas és hideg volt a tél,
egy gyertyaláng, csak egy
pislákolta be a szobát.
Gyertyámat gyújtom, lobban a lángja, vörösen izzik,
szép lobogását ők fent az égben ma megérintik.
Sírboltok alatt alszik az élet,
És pókhálócsipkések a jajok,
Teaízű féltés semmivé lett -
Fel-felsajdulnak a nappalok.
Tűztengerként világít
ezernyi gyertya fénye
holtak sírkertjébe`!