Gyertya
Kis gyertya pislog a szobában
Csak hallgatja hogy kopog az eső.
Társa nincs már kivel korábban
Éjjel-nappal írtak a gyertya meg Ő
Ég a gyertya lángja éberen,
Pár kósza gondolat suhan át az éteren,
Te és én is egyek, de vajon igazán,
Hol tört ketté minden?
Fogy a levegőm, ma
egész nap fuldoklok,
feszít és lehúz -
nincs ellenszer...
December 23., véget ért egy álom!
Mondd el, hogy könnyed
csak hullott, mondd azt is,
hogy Istent te kérted, csak
egyszer még megértsed!
Négy gyertyaszál a koszorún,
sóhajt az első szomorún,
a Béke lennék a földön,
de a lángom csak füstölög,
nem őriznek az emberek,
elalszok - már csak reszketek,
tündöklésem is megkopott,
a gyűlölet eltaposott.
Szívem lángja
Kislány korom óta
koptattam a tollam,
kék tintával írtam le
a szót.
Csodás Advent
Vásári utcákon melegség jár át,
hamarosan megpillantod a kis Jézuskát,
utcai fenyők szépsége, csendes tömeg,
forralt bor, s adventi dallam zenél!
Úrjövet
Hit
Hinni a szépben, a jóban,
a karácsonyi hóban, roppanó
gesztenye íze, s hízeleg a kalács,
együtt lesz a család!
Egy gyertyaláng.
Amikor leszállt a sötét éj,
kint havas és hideg volt a tél,
egy gyertyaláng, csak egy
pislákolta be a szobát.
Gyertyámat gyújtom, lobban a lángja, vörösen izzik,
szép lobogását ők fent az égben ma megérintik.
Sírboltok alatt alszik az élet,
És pókhálócsipkések a jajok,
Teaízű féltés semmivé lett -
Fel-felsajdulnak a nappalok.
Tűztengerként világít
ezernyi gyertya fénye
holtak sírkertjébe`!
Anya
Ott áll az a sír, szavam visszahív,
fáj ez a gyertya, mit teszek ma
sírodra, kérlek, gyere vissza!
Sarkos, ívelt asztalt látok,
Tányérokat, abroszokat bántok.
Szedem le az asztal csöndes lakóit,
Sírva kér az asztal, hagyjam alkotóit!
Szülinapodon köszöntelek téged,
legyen még sok ilyen szép éved.
Te vagy a világ legjobb mamája,
kinek több a szülinapi gyertyája.