Gyertyafény
Megjött a karácsony, amire oly régen vártunk, vártál,
Teljesüljön álmod, vágyad, amiről sokszor álmodtál!
Szeretettel és békével teljen el a szíved,
Bensőséges boldogság végleg szállja meg lelked!
Gyertyámat gyújtom, lobban a lángja, vörösen izzik,
szép lobogását ők fent az égben ma megérintik.
Sírboltok alatt alszik az élet,
És pókhálócsipkések a jajok,
Teaízű féltés semmivé lett -
Fel-felsajdulnak a nappalok.
Szép karácsony estéjén,
A szeretet ünnepén,
Megtelik szeretettel
a szoba össz’ rejteke.
Egy
Piciny
Gyertyaszál
Fenyőm dísze.
Lángja halovány.
A karácsony estéről...
Kutyaugatás...
Száncsengő is hallatszik...
Szentesti séta.
Hová tűnt a szeretet,
Egész évben hol lehet?
Avar borította temetőben... halál az őr!
Holnap is születnek majd, és meghalnak:
az emberek temetnek vagy mulatnak.
A halottaink... ismeretlen ismerős?
Vajon élek, mint ki mindent feladott már?
Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?
Úgy élek én, mint ki őt nagy szívvel várja?
Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!
A falon táncot járt a kezem árnya
Az éj kárpát-táncából kikandikál sok-sok fényes csillag-gyerek...
Figyeljünk az élőkre
A temető gyertyafényben,
krizantémok a sírokon,
imára kulcsolt jó kezek,
találkozik kint sok rokon.
Ez is karácsony, de mégis más,
mint az a meghitt várakozás,
mint az a régi kályhafény,
mi lobogva angyalról mesélt.
Elcsendesül a táj, sápadt a napsugár,
köd szitál, ezüstként csillog a láthatár,
hárfáján játszik a szél, csak nektek mesél,
és mi emlékezünk a gyertyák fényénél.
Halottak napján gyertya gyúl a dombon,
levél zizzen rőten lehullott lombon.
Van úgy, hogy temetőnek tetszik a jövő,
Onnan lakó, feltámadáskor... ha kijő?!
Pap is ezt mondja a celebráláskor,
Bár ő hisz, hogy így lesz feltámadáskor.