Gyertyafény
Van úgy, hogy temetőnek tetszik a jövő,
Onnan lakó, feltámadáskor... ha kijő?!
Pap is ezt mondja a celebráláskor,
Bár ő hisz, hogy így lesz feltámadáskor.
Már közeledik Szenteste,
Béke költözzék szívedbe!
Gondolj a jóra és szépre,
Nyugalom járjon át végre!
Sokaknak a jégvirágos karácsony is rosszkedvű,
Sok nekik, csömörlöttek, az élet tovább is egykedvű.
A házak díszítve vannak színes ledekkel,
De vannak, ki nem békések az emlékekkel...
Itt a karácsony, már csak jól meg kell élni,
Udvaron hófehér kép is ezt regéli...
Ma nem lesz magány, mindannyiunk reméli.
Mint szálló hópihe
Járom utam, a szél sodor.
Jő... kegyetlen halál.
Ülök asztalnál magamban,
Kuksolok én világomban.
Eljött a karácsony, gyermekek és a felnőttek vágya,
Karácsonyfa is áll díszesen a jó meleg szobába`.
Díszruhája a sok-sok csillogó dísz és sok szaloncukor,
De ha nincsen alatta szeretettel teletöltött csupor?
Nézem, hogy emberek miért ennyire készülődnek?
Valamire készülődnek, valamit ünnepelnek?
Igen! Gondosan ünneplik az új Karácsonyt,
Addig is elhagyják kicsit az élet zátonyt...
Sok-sok ezer csillag fénynyaláb ringat.
Közben kicsit horkant a szél... pillanat.
Tél van, jár a vastag kabát, sál, kesztyű,
Lovas szánon meg dukál a csengettyű.
Nincsen mínusz, pedig Apa, Anya, lánya
Fagyott árokvízben folyton korcsolyázna.
Szívek repeső öröme karácsony csodája,
Aki most örül... nem lesz fájón üres magánya...
Karácsony szelleme fájó lelket is átjárja.
Zúg a világmindenség szentesti csendességtől,
Az egymásra csodálkozók szemének tüzétől...
Lelkekből szabaduló féktelen szeretettől.
Füstöt-lángot vetve lobban a fenyőfán szentelt gyertyám,
Érzem, angyalok szárnyalva veszik birtokba a szobám.
Tele van a hall és tálaló így karácsony napján,
Itt most minden énekel a szeretetek dallamán.
Karácsonyi gyertyaláng fényében...
Gyertyaláng fényében, a szobában úszva-kúszva éled a csend,
Majd felcsendül szép ívű, karácsonyi énekünk, és az már zeng.
Kint az udvaron a szavak... majdnem mind belefagyott a hóba,
De bent a meleg szobában élednek egymás szívéhez szólva!
Legyen lélek szeretetteljes, tiszta, fénylő,
Olyan, mint egy míves, remek, drága nyakékkő.
Szemekben nedvesen csillogjon igaz szeretet fénye,
Ki a szeretet-mosolyt adja, mosolyt is kap cserébe.
Karácsonykor szeretik egymást az emberek?
Akkor a hétköznapokról megfeledkeznek?
Mindenki mutatja a jobbik oldalát,
Mutatja szeretetét... kibontanád?