Gyertyafény
Egy
Piciny
Gyertyaszál
Fenyőm dísze.
Lángja halovány.
A karácsony estéről...
Kutyaugatás...
Száncsengő is hallatszik...
Szentesti séta.
Hová tűnt a szeretet,
Egész évben hol lehet?
Avar borította temetőben... halál az őr!
Holnap is születnek majd, és meghalnak:
az emberek temetnek vagy mulatnak.
A halottaink... ismeretlen ismerős?
Vajon élek, mint ki mindent feladott már?
Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?
Úgy élek én, mint ki őt nagy szívvel várja?
Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!
A falon táncot járt a kezem árnya
Az éj kárpát-táncából kikandikál sok-sok fényes csillag-gyerek...
Ez is karácsony, de mégis más,
mint az a meghitt várakozás,
mint az a régi kályhafény,
mi lobogva angyalról mesélt.
Elcsendesül a táj, sápadt a napsugár,
köd szitál, ezüstként csillog a láthatár,
hárfáján játszik a szél, csak nektek mesél,
és mi emlékezünk a gyertyák fényénél.
Halottak napján gyertya gyúl a dombon,
levél zizzen rőten lehullott lombon.
Van úgy, hogy temetőnek tetszik a jövő,
Onnan lakó, feltámadáskor... ha kijő?!
Pap is ezt mondja a celebráláskor,
Bár ő hisz, hogy így lesz feltámadáskor.
Már közeledik Szenteste,
Béke költözzék szívedbe!
Gondolj a jóra és szépre,
Nyugalom járjon át végre!
Sokaknak a jégvirágos karácsony is rosszkedvű,
Sok nekik, csömörlöttek, az élet tovább is egykedvű.
A házak díszítve vannak színes ledekkel,
De vannak, ki nem békések az emlékekkel...
Itt a karácsony, már csak jól meg kell élni,
Udvaron hófehér kép is ezt regéli...
Ma nem lesz magány, mindannyiunk reméli.
Mint szálló hópihe
Járom utam, a szél sodor.
Jő... kegyetlen halál.
Ülök asztalnál magamban,
Kuksolok én világomban.
Eljött a karácsony, gyermekek és a felnőttek vágya,
Karácsonyfa is áll díszesen a jó meleg szobába`.
Díszruhája a sok-sok csillogó dísz és sok szaloncukor,
De ha nincsen alatta szeretettel teletöltött csupor?