Gyönyörű
Szellemképek
Fejem, mint az élet üllője,
Kovácsisten dühöngője.
Csak üt és üt szüntelen rá,
Tán` jobb volna aludnom rá.
Fényes csillag volt az égen,
...mutatta, merre indultak
a háromkirályok akkor, régen.
Pillanatra kukkants csak be virágoskertembe:
szívből jövő szeretettel kezem teremtette!
Mondd, mit ér az élet,
ha csak a vagyonod félted?
Ha nem látsz mást,
csak az önámítást.
Angyalarcú,
csillagszemű,
megérkeztél,
te gyönyörű!
Tavasz
Még hidegen fénylik a füstszínű reggel,
még hószagú harmaton siklik a Nap.
De érzem szívemben a rügy fakadását,
amint lelkem tüzével megsimogat.
Gyönyörű nő, sokan szerették,
a színjátszás az élete volt.
A végtelen egy pontján egy röpke pillanat
Mosolyodból egyenesen szívembe szaladt.
A legbelső szobájába beköltözködött,
Otthonára talált bent, a várfalak mögött.
Gyönyörű, ahogy a káprázó fények
Szikrázó, csillámló karjukba vesznek
Pezsegve, vibrálva, s ámuló, részeg,
Szédülő, csodáló rabjukká tesznek
Miért oly fájó
minden ősz, és
miért gyönyörködünk
a szép tájban?
Ébred a határ,
ébred már a táj.
Ébred a gyönyörű rónaság.
Sokszor, mikor rád gondolok,
Csak annyit szeretnék írni
Csupa nagybetűvel, hogy SZERETLEK.
Sokszor, mikor rád gondolok,
Nem tudok mást, mint csak sírni
És azt írni, hogy NEEEM! Elvesztelek.
Néma álmod, az vagyok, ha kéred,
Vagyok fény, mely árnyékodra téved,
Pohár, melyet érint gyönyörű ajkad,
Vagyok a múzsád, gondolataid közt sugallat.
Ragyogó kék, szép szemeid,
akár az égen tündöklő csillagok,
néznek le rám, szerelmes tekintettel
tudják, örökre társad maradok.
Szép a világ, ölelnek mesés fények,
kékek, zöldek, tüzes, narancsos színek,
fenséges látvány az égi békesség,
érezni a szívdobbanást, lélegzést,
magadba zárni az égi szólamot,
hallgatni a halk, hullámzó szózatot.