Halál
Minden csak egy pillanat,
gyorsan múló, becsomagolt hangulat.
Én megélem-e, mit nekem osztottak,
figyelem-e, hogy amit adnak,
az aranyló színeket vagy feketét takar.
A móló végén vársz rám,
mögötted a Nap ragyog.
Melletted ott áll apám, anyám,
s a lábad körül pipacsok.
Koszorúk borítják Ma a fejfákat,
Krizantémok színesítik a lankákat,
Sírhalmokon az emlékezés fájó gyertyája,
Ünneplőbe a temető Mindenszentek napjára!
Emlékszem egy régi napra,
Egy karácsonyi délutánra,
Mikor az autód megállt a
Mama házának kapujába`.
Kemény katona kerget vonatot.
Kezében hord megannyi csomagot.
Csomagban csempész ezer emléket.
Magával húz ismert emberkéket.
Pörögve csöppen a könny lent,
arcodon éget az élet,
de szívedben ott bent,
mi bánt meg téged?
Újév? Újév.
Új én. Új én?
Ettől kicsit hülyén
Érzem magam.
Kevés időt kaptál az égiektől,
Nem búcsúzhattál szeretteidtől.
Fájdalmas az elköszönés egy csupa szív embertől,
Nem találunk szavakat a döbbenettől!
Bár hajóm sok hullám lökdöste már,
Gyengéd érintésed ringató ár.
Rozoga hajóm kezed gyógyítja,
Szívem matrózát csöndben szólítja.
17 év
Úgy készültem a nagy
napra,
hideg is volt, havazott,
szenteste
egy gyertyagyújtásnyira volt,
öröm, boldogság és béke,
de szívem a bánat tépte.
Sötétség aspektusa,
ma is eldől a tusa,
nincstelen lányka
győz vagy veszít,
miben lesz hatalma,
mi végre ábrándjaid zavara.
A reggelt nézem az ablakon,
az utca nagyon hallgatag...
mintha világvége lenne...
nincs ember... se forgatag.
Egy Anya üzenete halottak napjára
Amikor a dér csókjától
elvörösödnek a levelek,
s majd ha a halál lehelete
megérinti öregedő szívemet,
örökre behunyom szemem,
s búcsúzás nélkül elmegyek.
Nézd ezt a kis puszta tájt,
mily gyönyörű volt egykoron.
Gyöngéd lelked most odébbállt,
te kezem többé nem fogod.