Halál
Vonaton ülve hallgatom,
ahogy ritmusra kattog a kerék,
tűnődve nézem, önfeledten,
ahogy szalad felém a vidék.
Nagycsütörtök a gyász napja lett,
új vírustól retteg a világ,
karanténban töltött vacsora,
üres utcákon csend és hiány.
Závár kattan, hasalsz a jéggel hártyázott
árokban, zsigerig karcol a célkereszt.
Tört tenyérrel szorítasz izzadtra ázott...
Hogy mi a szerelem?
Nekem te,
neked ő,
a számnak a szád,
a lánynak a lány,
a lánynak a fiú,
a fiúnak a fiú,
a fiúnak a lány...
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
Csillag voltál, ragyogtál,
A gyerekekkel mindig játszottál.
Eltelt sok év, sok hosszú év.
Ha bűnös voltam, mindig megbocsájtottál,
Elmentél, és nem is búcsúztál.
Lélegzem. Élek. Kesergek.
Szívemben a bánat a rengeteg,
Melyben elvesztem talán már végleg,
S sírom is, melyben büszkén halok meg.
Hull a hó, hiszen újra itt a tavasz
Hull a hó hiszen újra itt a tavasz,
Cool a jóhiszem, a káosz ravasz.
Vírus - maradj otthon!
Mint egy gonosz boszorkány,
most itt botorkál,
s fekete fátylát térítette ki,
kérlek, most ne menj ki!
...Nem moshatja le tengerár,
Lábam vérpirosra festi,
Szörnyülködve nézi a holdsugár.
Engedtem magamnak egy kósza félmosolyt...
A déli napsütésben még nem látszik
a halál.
A múlt már a fejedben,
De a jövő még a kezedben.
Talán retteghetsz attól,
Hogy minden marad az álmokból
Valósulatlan, és lesz foszlányokból.
Koronavírus megelőzési tanácsok
Elég egy nano-méretnyi
cseppecske, tüsszentecske
és máris terjed a programozott,
alattomos vírus.
Herbstnacht
A bús szobám erkélyén állván,
Segítségért csendben kiáltván
Végtelen fájdalmat érzek újra,
Zsong a halál hegedűjének húrja.