Halál
Emlékszem a délutánra,
Amikor először láttam
A morcos ogrét a vásznon,
Épp átgázolt a mocsáron.
Fekete gőzös jár végtelen,
Állomást keres szüntelen,
Hol egy élet vétetik,
Mindig időben érkezik.
Az égen csillag gyúlt ma fel,
egy lélek csendben útra kelt...
Templom
Gyönyörű oltár előtt,
Isten szent színe előtt
angyali nyolc tünemény
s egy kis legény.
végtelen óceán a bánat,
ám tenyérnyi helyen elfér...
összehajtogattam vagy százat,
mégsem volt igazán enyém...
Szülőházamba visszatérve
annyi mindent kéne mondanom.
De a szó belém fagyott,
nem szólok, csak hallgatok.
Nap
Csak lopott parázs a testem kozmosza,
pár évtizedre kölcsönkapott otthon.
Vándor éji dala
"Minden hegytetőn nyugalom van,
A facsúcsokon (minden facsúcson) alig érzel egy fuvallatot, a madárkák hallgatnak
az erdőben. Várj csak, mindjárt megpihensz te is."
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
Hétfőn halkan, haragosan hívott fel.
Kedden kellemesen kedveskedett.
nem akarok a szépről írni
az olyan izé ebben a ködben
a vágott virágot se szeretem
halottat nem teszek vízbe
tegnap rózsákat kaptam
a tanáriban maradt
és nem vitték haza
pár szál fehér és piros...
minden életpályamodell prototípus.
valami istenféle csömörig dédelget,
személyre szabott jövőképem elasztikus.
mégse vakarhatom le a halálfélelmet.
1.
komfortzónámból kivert a kórház
liftajtó sziszeg testszag és klórgáz
zöld vendégköpeny az intenzíven
lepedővel takart pőresége szíven
talál de semmi sem fedi nincsemet
monitorok mögött a halál incseleg
szívgörbe szabályos persze a pészméker...