Halál
Tüll-finom, lágy estre, éj-fűszerre vágytam,
dér-csókolta hajam simítja a vállam,
hamvas bőröm emlék - szívem kérge reccsent,
ifjúság madara lelkemből elreppent
húsz éve volt, elapadt bennem.
kiszárad a szám, temetőmagány.
hordozom a viselhetetlent,
kőbölcsőben porladó anyám.
Most mondanék annyi mindent,
kérem inkább a Jóistent,
adja át a szóvirágom -
- míg itt voltál e világon
Nagycsütörtök a gyász napja lett,
új vírustól retteg a világ,
karanténban töltött vacsora,
üres utcákon csend és hiány.
Ez a Panoptikum Világszínház ős-
bemutatója! Ismerős, idegen,
grimaszokra húzott maszk, izzadó bőr
fölött halálsápadt a smink. Hidegen...
Tam-tam, ütemez, ütlegel a ritmus.
Akiből kimar, ad - felülír a vírus.
Papíron szólamok, harangok konganak.
Zsákokon a cipzár - hull a szív, markolat.
A déli napsütésben még nem látszik
a halál.
Koronavírus megelőzési tanácsok
Elég egy nano-méretnyi
cseppecske, tüsszentecske
és máris terjed a programozott,
alattomos vírus.
Závár kattan, hasalsz a jéggel hártyázott
árokban, zsigerig karcol a célkereszt.
Tört tenyérrel szorítasz izzadtra ázott...
végtelen óceán a bánat,
ám tenyérnyi helyen elfér...
összehajtogattam vagy százat,
mégsem volt igazán enyém...
A halál rothadó angyala vagyok,
egy gyolcs a hátamon lángolva ragyog
és fekete szénné pörköli lelkem...
sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
...a fülledt kórteremben lepedők
s a fertőtlenítőszag keveréke
kérdezte a paplant levehetné-e
halkan szólt a szemében fakult emlékek
úgy kínálta a megsárgult műbőr széket
mint rég a gombóclevest és kőttes tésztát
néztem milyen apró lett karjai véznák...
Elmélkedés mindenszentek napján
A sírokon sok szép virág,
mindenszentek napja van,
csendes, békés most a világ,
szeretteink alszanak.