Halottak napi megemlékezés

Kustra Ferenc

Avar borította temetőben... halál az őr!

Holnap is születnek majd, és meghalnak:
az emberek temetnek vagy mulatnak.

Tovább...

Kustra Ferenc

Temetői meditálás

A halottaink... ismeretlen ismerős?

Vajon élek, mint ki mindent feladott már?
Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?
Úgy élek én, mint ki őt nagy szívvel várja?
Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!

Tovább...

Szekér Györgyi

Átlátás

Két gyertyát gyújtottam,
táncoltak a lángok,
hallgatóztam, sistergő dallam
szűrődött át odaátról.

Tovább...

Horváth Piroska

Szilencium...

Metsző huzat avart cibál,
temetőre esőt szitál,
november jött dérlepelben,
ólomgyöngyszem sírra cseppen

Tovább...

Szekér Györgyi

Ha még a Földön élnél

faág lennék
melyre fészket raknál
rajta lombkorona
égnek könnyétől ne ázzál
hangszál lennék
mely szívedből szólna
körülötted csend
mely lelked örökké hallgatja...

Tovább...

Szekér Györgyi

útjaink

még fent vannak a lelkek
látszik ablakuk fénye
szeretteiket várják
kik útra kéltek éjjel...

Tovább...

Schrenk Éva

Halottak napi visszaemlékezés

Halottak napján most visszaemlékezünk,
sírokra a temetőben mécseseket teszünk,
szomorúan hangzik fel a gyászoló ének,
sírok köré gyűlünk mi: fiatalok, vének.

Tovább...

Tordai Mihályné

Halottak napi emlékezés

Édes jó Apám, úgy fáj a hiányod!

Eljött ismét a gyász világa,
elhunyt szeretteink halotti világa.
Jajgat, sír a lelkünk, kiket szerettünk,
most rájuk fájón emlékezünk.

Tovább...

Radnóti Attila Endre

A temető kapujában

Sokéves mohalepte kődarabok mállnak,
szomorún, és csendben az őszi ködben várnak.
Itt-ott gyomok takarnak az égnek meredve
hantot, mik ujjnyi szennyel valának lefedve,
máshol márványok állnak fölibé eredve,
századok romjai közt mutatják a mának:
Itt nyugodnak eleink, mára porrá váltak.

Tovább...

Horváth Piroska

November könnycseppjei

November a csapzott, deres,
szikkadt rögökön ücsörög,
lehelete szúrós, jeges,
sebzett lelkekben dübörög

Tovább...

Horváth Piroska

Feledetteknek...

Korhadt fejfák és ledőlt keresztek -
mi lesz azzal, kit régen feledtek?
Fonnyadt levelek alatt sorvadó -
feledésbe névtelen porladó.

Tovább...

Kustra Ferenc

Mindenszentek

Halottak napjáról haikuban

A tömegsírban
Névtelenek fekszenek.
Ők is hőseink.

Tovább...

Kustra Ferenc

Óh, Ti kedves ősök...

Óh, Ti kedves ősök, eljöttünk benneteket meglátogatni,
Ti vagytok múltunk, benneteket kötelező és jó szeretni...
Már eme régi helyen Ti elegen vagytok, bezárták,
Az idő vasfogai a vaskapu zsanért is elvásták.

Tovább...

Kustra Ferenc

Ködtől sikamlós avarban lépkedünk

Ködtől sikamlós avarban lépkedünk a temetőben,
Virágot, mécsest viszünk örök, nem múló szeretetben.
Milliónyi mécses világítja ódon temető utat,
Megyünk előre, szemünk a szerettünk sírja után kutat.

Tovább...

Kustra Ferenc

Mindannyian a csillag ösvényre lépünk...

Majd egyszer mindannyian a csillagösvényre lépünk,
Akkor, amikor befejeződik a földi létünk.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ