Hangulat
Sárga sminkben ébred a hegy,
tenger tükre azúrkék,
markomban tépett vonatjegy -
Uram, eléd borulnék.
Százezer emlék,
mintha ma, nem rég
történt volna már...
ó, de messze jár.
Lám, elérkezett az aranyló ősz,
kertjében sepreget az öreg csősz.
Épp pitymallik, ám ő már víg dalt zeng,
nyugalom van, béke, és cseng a csend.
Borzol a szél
Fázós reggel
Fák lombjait
Fújja széjjel
Szitakötőszárnyon érkezett a hajnal,
hirtelen - csillámló szivárványalakkal.
Ébresztgette a pír az álmodó tájat.
Láttam előtűnni a várost, a fákat.
Színek keltek gyorsan a homályból, ködből,
s napsugárfény áradt aranyból, ezüstből.
Elveszett percek,
Elveszett órák,
Légüres térben
Szólnak a nóták.
Gondolataim írva
a sorokban üzenet,
egyszerű és gyógyító,
őszinte szeretetcsepp.
Tűz a Nap, csalogat,
kert és mező hívogat,
Nyár illata kavarog,
a jókedv ma kézen fog.
Áldott időnk szabad perce
Érett borban az Úr kedve
Mély-izgalmas, vörös nedű
Palackruha mögött derű...
Magányos utamon hársillat áradt,
Meg kellett állnom, lábam már fáradt.
Vihar volt nemrég, elszakadtak felhők...
Boldogan szívtam a frissülő szellőt.
Töpped már az aszú, dús fürtöket érlel a napfény,
lágy szőlőkacson, indán billeg a méh. A gyümölcslégy
tűzi a fagy pici tűit a széncinkék sapijára,
és ha lefejtik az újbort, újból telne piára.
Céltalan ábrándok,
örökös zsákutcák,
széles mosolyok,
oktalan boldogság,
visszafojtott szavak,
egy rejtett pillantás...
Az advent első hetében
ezüstfenyőt vásároltam,
sűrű ágú, kicsi, zömök,
gyökerestől választottam.
Vízkereszttől farsangolni,
maskarában mulatozni,
be vagy oltva, bálba mehetsz?
Ne legyél ott kedveszegett!
Harmatos rózsa cseppje igaz szíved.
Gyökered fenyő-zöld moraja a lélek.