Harmónia
Összehúzott szemmel
jön az ősz maga,
meg is borzong tőle
a holdas éjszaka,
rozsdásodó fűszál
harmatot inhalál,
míg száll az ökörnyál...
Nincsen most már egy darabban,
meghasadt az égi paplan.
A felhőből szálltak alá,
repültek, mint szabad madár.
Öledbe, ha bújok... lesütöm szemem,
mint holdezüst selymén nyújtózó csillagok,
mézédes illatok, képek úsznak velem -
az éj méla csendje Tejúton andalog...
Hajnal hűvös, sápadt kékjén,
búzamező arany szélén,
hajladozó kalász szárán,
egy zöld tücsök pici lábán
bársonyba bújt dallam csendült.
Szívemben egy vágy,
Oly végtelen kívánság.
Lelki gyötrelem...
Húsvét, 2018.
Sok
Virág
Mindenütt,
Húsvétnapját
Ma ünnepeljük.
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Gyöngyházkagylóban ring a lelkem
Szelíd, hullámzó érzelmeken.
Legszebb a rózsa, ha nevelik,
legszebb a nő, hogyha szeretik.
Legszebb az ég, ha kéket színez,
legszebb a szó, ha szívet hímez.
Mi lenne, ha az emberek a fényt látnák,
Körülöttük a sötétséget elhagynák,
Mi lenne, ha pénz helyett mosolyt lopnál,
Élj meg minden percet, barátom, s ne tékozoljál.
Fázós hajnalon
lankás dombokon
alvó hóvirág
megmoccan,
fenn a bérceken
jég van, végtelen,
szellő muzsikál,
hó roppan.
Tovaszáll a nyári szellő hirtelen,
az ősz kopogtat, majd csendesen
ragyog megsárgult falevelekkel.
Patakhoz közel jártam,
szomorúan csak a földre néztem,
egy kis magányra, kikapcsolódásra vágytam,
felnéztem az ég felé,
ahol sok égi vándor repült éppen,
komótosan lépkedtem, s figyeltem a tájat.
Az egyik egy patak, a másik az erdő.
Az egyik a zápor, a másik egy ernyő.