Harmónia
Öledbe, ha bújok... lesütöm szemem,
mint holdezüst selymén nyújtózó csillagok,
mézédes illatok, képek úsznak velem -
az éj méla csendje Tejúton andalog...
Hajnal hűvös, sápadt kékjén,
búzamező arany szélén,
hajladozó kalász szárán,
egy zöld tücsök pici lábán
bársonyba bújt dallam csendült.
Szívemben egy vágy,
Oly végtelen kívánság.
Lelki gyötrelem...
Húsvét, 2018.
Sok
Virág
Mindenütt,
Húsvétnapját
Ma ünnepeljük.
Puha zümmögés
Tarka kelyheken,
Bodros napsütés
Cirmos kerteken.
Gyöngyházkagylóban ring a lelkem
Szelíd, hullámzó érzelmeken.
Legszebb a rózsa, ha nevelik,
legszebb a nő, hogyha szeretik.
Legszebb az ég, ha kéket színez,
legszebb a szó, ha szívet hímez.
Mi lenne, ha az emberek a fényt látnák,
Körülöttük a sötétséget elhagynák,
Mi lenne, ha pénz helyett mosolyt lopnál,
Élj meg minden percet, barátom, s ne tékozoljál.
Fázós hajnalon
lankás dombokon
alvó hóvirág
megmoccan,
fenn a bérceken
jég van, végtelen,
szellő muzsikál,
hó roppan.
Tovaszáll a nyári szellő hirtelen,
az ősz kopogtat, majd csendesen
ragyog megsárgult falevelekkel.
Patakhoz közel jártam,
szomorúan csak a földre néztem,
egy kis magányra, kikapcsolódásra vágytam,
felnéztem az ég felé,
ahol sok égi vándor repült éppen,
komótosan lépkedtem, s figyeltem a tájat.
Az egyik egy patak, a másik az erdő.
Az egyik a zápor, a másik egy ernyő.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Szárnyal, él a dal a zene útján,
nyitogat létem zegzugán, titkán,
repülök vele vakon és némán.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Valamikor hajdanán, a napnak hajnalán,
született egy kiscsikó ott, a csillagtanyán.
Cseperedett szépen és védettségben,
szabad volt ő a világmindenségben.
Álomvilág álomútján
- kivert kutya - ballagok.
Lelkem komor, ócska húrján
feltörnek e dallamok.