Hasonlat
Odafenn a fenyő hegyén,
trillázik egy vidám legény.
Tolla fekete, mint szurok,
dalán én csak ámuldozok.
Éj van, csend és nyugalomnak éje,
fölöttem némán bandukol a Hold,
és csillagoktól ragyog az égbolt.
Lelkemben szól a szférák zenéje.
Köszönöm neked, kicsi kályha
Hogy ahányszor hozzád fázva
Bújok, te engem
Felmelegítesz és testem
Már nem is fázik.