Hiány
Szebb volt ott télen
Szebb volt ott nyáron
Nincs számomra jobb hely
Ezen a világon
Elmúlt Anyák napja, de ne feledd, kérlek,
Édesanyád továbbra is szeret téged.
Ezért legyen minden napod része,
Hogy teszel valami szerethetőt érte.
Mennybe küldöm a rózsám illatát,
Lelkedet már Isten öleli át...
Játszik velem a képzelet
Egy
mesés
látomás:
Fejem pihen
Anyám ölében...
Nem sír úgy senki értem,
mint az én drága Anyám!
Nem tördeli kezét féltve,
"átvenném mindent, ami fáj!"...
Polcon árválkodó rózsás, csorba bögre,
most már gazdátlan lett, magányos - örökre,
selymes, habos kávé nem járja át csendben -
nem hörpint belőle, nem kortyol a Szentem
Csontig ható hideg szél;
sziklapárkány tetején
ülök, alattam a mély...
Cérnaszálnak végét sodorta tétován,
mikor sóhaj landolt a varrótű fokán...
Átfűzte a cérnát, rám pillantott - némán,
mint egy apró tündér, ült a kanapéján
Újra Rád nézek s látom,
Hervadásnak indult világom...
Bús, babonázó bókokkal,
Szívemet befontad pókokkal!
Ott volt a félelmem bágyadt két szemében,
gyorsan szertefoszlott majd minden reményem,
szemgödrében a múlt - tegnap-óceánja,
sarkon túl várta az angyalok világa
Sose fájjon a szíved, rossz se legyen kedved,
Van, ki gondolatban mindig ott van melletted...
Sose fájjon a szíved, rossz se legyen kedved.
Kedves édesapám, ez a levél neked szól,
Titkon remélem, hogy egyszer elolvasod.
Oly hirtelen hagytál minket egyedül,
Hogy búcsúra sor nem került.
A
Szépség
Mulandó,
Jóság fontos.
Légy hát jó, míg élsz!
*
Magányos percek telnek el, mialatt a naplementét várom,
Hogy megoszthassam veled, az túlmutat puszta vágyon.
Hisz miként beszéljem el azt, midőn szétnézek e tájon?
Hogy az egész pillanatból csupán a te hiányod fájom.
most már csak egy régi
fényképről nézel vissza rám
s néha elhiszem hogy
te is látsz engem talán
hiú ábránd hogy a jövőben
újra láthatom az arcod
de nem tudom elfeledni
szelíden hívogató hangod...