Hiány
Nagymama 2.
Sosem fogom feledni fogatlan mosolyod,
Ahogy kora este nevemet mormolod.
Csendesen beköszöntem hozzád...
Tizenhárom év után most hozzád írok verset,
remélem, hogy időközben megnyugodott lelked.
Emléked feldereng, még élénken bennem él,
míg sírodhoz ballagok, megérint a kósza szél.
Csillagok szikráznak a tó felett,
ezerarcú csendben halvány remény,
sóhajoktól lassul a lélegzet,
ezüst pára száll az ég peremén.
Nem köszönthet senki szebben,
égi dallam játszik csendben,
felhők fölött végtelenben
hozzád szólok a legszebben.
Hozzá beszélek
Választ nem kapok
Régi emlék kopott
Égi dalt zenélek
A négy testvér emlékére
Anyám volt. Az Édes, az Ágnes, az Ágica.
Úgy van előttem, ahogy utolsó éve kicsinyre gyúrta.
Csont-ritkult páncélján menekülő teste
csecsemőpózban kuporgott pihegve,
s elfért már pehelyből-párnáján.
Alvó mamáimnak
Még most is érzem könnyes lelked szuszogását, érző kezeid tapintását.
Madárkád a sötét éjben mai napig keres téged,
az ő rég elveszett szerelmes társát.
Örök álomra hajtottad fejedet,
biztos voltál benne, hogy hamarosan újra kinyithatod szemedet.
Vártam én is, hogy idővel ehetem piskótád,
mivel a konyhában oly örömmel piszkoltál.
Mit gondolsz most rólam?
Érdekel, hisz nemrég voltam...
Hiányzol, vajon mi lehet veled?
Egymással voltunk egy egész telet!
Te is gondolsz néha vajon rám?
Vagy emlékemet elfújta egy hurrikán?
Esős ez az anyák napja,
Óriás vízcseppek hullnak arcomra,
Elfedik bánatos könnyeim,
Mely a hiányotok miatt hullik.
Búcsúzni jöttünk... vagy mégsem?
Búcsúzni jöttünk... vagy mégsem?
Elkísérünk téged,
Hogy utolsó földi utadon egyedül magad ne érezd.
Hisz sosem voltál egyedül,
Boldog hangod a lelkünkben csendül,
Segítőkész, kedves lényed,
Barátságod, önzetlenséged.
Valami közeleg
Őszben zöldellő, nagy
napra készülő, becses
virág, november
elsején tiéd a világ!
Csak a tiéd
Hat éve már, hogy eggyé lettünk,
Nyugdíjas házaspár vagyunk, viccelődünk.
Belegondolva ez rengeteg.
Felnőttünk egymás mellett egymáshoz.
Mikor gyerek voltál,
Milyen lehettél?
Te is rosszalkodtál,
És te is édességet ettél?
Felfénylő remény, te csaló!
Nem látszik tőled a való.