Hiány
Tiszta párna, tiszta paplan...
Tiszta álmok... Visszaadtam...
Régebb rang volt, s nagy tisztelet
ki nemzetünkért játszott...
Mára mit ér a győzelem?
...külföldi bajnokságot.
hiába
társult födelem alá mindörökre
hiányoddal valami borús lelki ínség
aki voltál kilép néha a ködből...
Alszol
Maradjon tiéd az álmod
Vagy add a téged
Őriző óvó szemeknek
Már hervad a nyár,
őszi falevél temeti lépted,
úgy fáj, sajog a hiányod,
hiányoznak a beszélgetések.
Ha idő lehetnék,
adnék napokat, perceket,
nem vagyok idő,
elszálltak a rohanó évek...
Olyan hosszú útra, olyan messze mentél,
tűt, cérnát és selymet - mindent félretettél...
...várt odafenn téged Isten varrodája,
annak is egy rejtett ezredik szobája
A hajnal csicsergő madaraival jön mindig a halál,
fáj a szívem, hogy öt reggel mindig nélküled talál.
Örök körforgás, átkozott mókuskerék az élet,
hogy minden reggel néhány órára el kell veszítselek téged.
Hiányt szenvedett a szem okossága,
Igaz lépteiben elgáncsolta a vágy,
Álmot szórt rá, tévelygő béklyót borított tudatára,
Nyergeket kapott hátára, mivel vágyai lovagoltak,
Odvas fák övezték akkor a végső hely bejáratait...
Csendes kis falumban
nyílnak az akácok,
álmaimban gyakran
haza visszajárok.
Kegyetlen, de mégis szép volt ez a világ,
áhítottunk mindig valami nagy csodát.
De nem minden az volt, aminek az látszik,
tudtuk, hogy valami itt bizony hiányzik.
Gondolkodhatnék a végtelenségig,
akkor is itt ülnék éjfélig.
Nem fér a fejembe,
vajon ki lenne a helyemben?
Szülői ház, gyermekévek,
félhomályban emlékképek
átölelnek simogatva,
gyermekénem előcsalva.
Szobában az illatod
azt mindig itt hagyod
amikor csak belépek
akkor érzem magam igazán egésznek
ott az ágy
ahol csak a gyűrött takarónk vár
együtt feküdtünk alatta
és túrtam bele a hajadba...
Mennybe szállt angyalom elreppent fölöttem,
anyátlan, reszketve összegömbölyödtem,
hirtelen suhant el, annyira nagy csendben,
bánat mély méhében megtörten csüggedtem...