Hiányod
Állok a lépcső alján, közben millió fok bámul rám,
sebesen szedem a lábam, késésben vagyok nyilván,
bár meg-megállok, egy poros kép otthagyva hitványul.
Lépek, kettő újabb, rég elfeledett emlék halványul.
Vásznamon a helyed egy vonal,
fekete, szépen árnyékolt ecsetvonás.
Elmúlásonként rajzolódik újabb utána,
s kerget az elkerülhetetlen összeomlás.
Süvítő szelek,
Újabb rideg reggelek.
Szól az ébresztő, felkelek veled,
Álmosan csúszik le a takaró, ébredni nem akaró.
Pilleszárnyra kelve elillant előlem,
kínzó, fájó versek szakadnak belőlem -
szétfeslett szívemből összeszabdalt rostok,
amit toll hegyével szótagokra fosztok
Olyanról írok, amiről nem beszélek,
Olyan ez, mintha kinyitnék egy ablakot,
De nem akarnám a levegőt beengedni.
A levegőt,
Ami engem éltetne,
De téged elvett egy életre.
Gyertyák lángja lelkedért lobog
Feledni nem tudlak
Meggyötört, fájó szívem még ma is érted dobog,
Tizenöt éve gyertyák lángja lelkedért lobog.
Leheletnyi a csend,
álomba vonult a végtelen tér
s az idő,
az idő,
mely kendőzetlenül robog,
magával sodorva
a lélek folyamatosságát.
Drága Apukám!
Már
Régen
Elmentél...
Nem vagy velem,
Hiányod még fáj...
Itt állok, nekem a mindenség ez a Kert,
csemetéből terebélyes fává nevelt
termékenyítő fényű sugár, így élem
magamban öntörvényű, növényi létem,
távlatok nem szédítenek, bár nyílt tető
az ég, a mélyben nedveket keringető,
szívós gyökérzetem kiterjedt hálóját
anyaföldhöz kötözi a rögvalóság.
Megláttalak, s sorsom lettél,
Utaimon velem jöttél,
Társam voltál oldalamban,
Szívem fonta kosaramban.
Szánalmas
gondolat-életem
merre tart?
A nyugalom
mit az álom
felkavart.
Nem hittem, hogy létezik barát,
Kinek hiánya ennyire fájt!
Kinek itt őrzöm szívemben, minden gondolatát.
A távolság s idő tovatűnt, most újra süt a nap,
Ismét láthatom kedves barátomat.
Hozzád kiáltok gondolatban,
Álmaimban fogom kezedet.
Szívemben nyári alkonyat van,
Felébredek, érted remegek!
Nem hittem, hogy létezik barát,
Kinek hiánya ennyire fáj!
Kinek itt őrzöm szívemben, minden gondolatát.
Aki tőlem most oly nagyon messze jár,
És minden pillanattal nő e távolság.