Hideg
Hulló, pelyhes hó,
jön a télapó, havas
téli álom, már alig várom!
Hófelhők
Szürke felhők
gyülekeznek,
dombhátakon
megpihennek.
Az álom és az ébrenlét között lebegek,
már jó ideje hiába hunyom le szememet.
A jégre hívtalak
Úgy, mint egy idegen...
Szívedben a szavak:
Nem hagylak hidegen.
...Ha érdekel, elmesélem:
Vonatra szállva, vagy buszra,
Firkálok az ablakokra.
Hideg van már, fázok,
pedig nem kellene.
Alszik bennem a veszélyes sárkány,
lelke nehezebb, mint a vörösmárvány.
Nyitva van a lelkem a tavaszra,
Bár most éppen hó hull az avarra.
A testem fázik, néha remeg,
minden porcikám átjárja a hideg.
Nehéz léptek nyoma a hóban
a házikók ajtajához vezet.
Bent tűz ég a kandallóban,
kint a kéz fagyosan remeg.
Egy már elment, hidegek a reggelek.
Ez az egy a többi közé keveredett.
Nagyon hisszük, hogy benne van még remény,
nő a sötétség, de langyos, napsütötte fény
Egy jégbe öltözött világ
Felöltötte a fehér ruhát.
A hegyek, az erdő, mind nemes, fehér,
Belepett mindent a dér.
túrja az avart a rigó,
fekete ruhája rejti,
de ha fejéhez kap, kilóg,
s csemegéjét el is ejti.
Fáradt letörtséggel az utakon vándorol,
A hideg reggeli Nap fénye szegődik társául.