Hideg
Gátoldalnak lágy ölén
Bújt csókért a lány fölém.
Egyetlen, mi visszatart,
Hideg még a Tisza-part.
Búcsút int a Nap fakó palástban,
s a hegy mögé rejtőzik álmosan,
sápatag mécsek gyúlnak az égen,
Hold bukdácsol a felhőbuckákon,
árnyköpönyegbe bújnak a bokrok,
kutya vonyít valahol a láncon.
Lányomnak a 37. születésnapjára
Megpróbálok egy kis verset írni néked,
mellyel születésnapodon köszönthetlek téged.
Harminchét év telt el születésed óta,
hetvenhárom telén hozott el a gólya.
Lelkem klasszikusain sárga lapot szorongat a remény.
Szívem hevén lobogtatja már pirosát a félelem.
A bezártság húrjain félig megfagyva csüngök - kemény -,
szabad szellemem szárnyalására testem súlyát fércelem.
Decemberi téli felhő,
szürke, morcos kis tekergő,
az ég alján fénykabátot
vett szemügyre, s ahogy szállott,
belebújt a keze-lába
vörös színű, szép ruhába.
Tegnap bezárt, ott a plomba,
szél bújik a galléromba,
Hold még pöffent, pipál ködöt,
majd továbbáll - elfüstölög
Pongrác, Szervác és Bonifác!
Mit csinál ez a három srác?
Hoztak bőven most hideget,
pimasz szelük megcsipeget
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.
Olyanok a télbe fagyott,
fákon pilledő ágak,
mintha fehér halálukban
bágyadtan nyújtóznának.
Gesztenyeillatú őszre vágytam,
mikor a szél enyhe, készülőben,
ha felkelne vadul tipró vágyban
szél-cibálta színek erdejében.
Szépnek szántam a szabadnapot, mégis úgy esett,
hogy ma emberes, szemgolyót szaggató szél kerekedett,
s a felhők mögül előúszó nap koronáján
elméletem szerint vagy ezer bozont keletkezett.
Nem lehetek az Idő parancsnoka
Az ablak előtt állok, és nézem az estét,
az elfolyó idő börtönében ragadtam,
mint paletta sarkában a fekete festék,
elmosódtam ebben a festékáradatban.
Hiányod nyomán
Dér ül a fűre hulló falevelek hasán,
rád gondolok a felkelő Hold alkonyatán,
ahogy körültáncolják villanó csillagok,
szívembe költöznek fagyos, őszi illatok.
Téren játszó szélben
visszaérkezett,
faggyá váló kékben
függ a tó felett.
Viaszbőrű télnek megvillan fogsora,
metsző, jeges szélnek suhint az ostora,
szilánkos bolyhai a dermesztő fagynak
erdőkön, mezőkön hűs zúzmaralazsnak