Hideg
Hófelhők
Szürke felhők
gyülekeznek,
dombhátakon
megpihennek.
Az álom és az ébrenlét között lebegek,
már jó ideje hiába hunyom le szememet.
A jégre hívtalak
Úgy, mint egy idegen...
Szívedben a szavak:
Nem hagylak hidegen.
...Ha érdekel, elmesélem:
Vonatra szállva, vagy buszra,
Firkálok az ablakokra.
Hideg van már, fázok,
pedig nem kellene.
Alszik bennem a veszélyes sárkány,
lelke nehezebb, mint a vörösmárvány.
Nyitva van a lelkem a tavaszra,
Bár most éppen hó hull az avarra.
A testem fázik, néha remeg,
minden porcikám átjárja a hideg.
Nehéz léptek nyoma a hóban
a házikók ajtajához vezet.
Bent tűz ég a kandallóban,
kint a kéz fagyosan remeg.
Egy már elment, hidegek a reggelek.
Ez az egy a többi közé keveredett.
Nagyon hisszük, hogy benne van még remény,
nő a sötétség, de langyos, napsütötte fény
Egy jégbe öltözött világ
Felöltötte a fehér ruhát.
A hegyek, az erdő, mind nemes, fehér,
Belepett mindent a dér.
túrja az avart a rigó,
fekete ruhája rejti,
de ha fejéhez kap, kilóg,
s csemegéjét el is ejti.
Fáradt letörtséggel az utakon vándorol,
A hideg reggeli Nap fénye szegődik társául.
Forró napokon bezár a színház
Jegyzettömbben is alszik a sok papír
A melegtől engem is kitört a frász
Kiradíroznám a meleget hol a radír
Mert ez megér egy utolsó próbát
Jöjjön már végre a hideg jelenet
Mindenki felveszi zakóját...
Hideg még a Duna-part is
Itt, hisz a Tiszával egész,
Lábunk alatt halom kavics,
Mit a szívben szikla tetéz.
Gátoldalnak lágy ölén
Bújt csókért a lány fölém.
Egyetlen, mi visszatart,
Hideg még a Tisza-part.