Hideg
Hegyek mögött készülődve gyűjti az erejét,
És hadrendbe állítja félelmetes seregét.
Most jön el ideje az Ő uralmának,
Hogy megmutassa erejét az egész világnak.
Szétszakított leplek között
Fagyos csontváz keze turkál.
Kriptából hullott, megszökött,
Mert a veszett csillag úszkál.
Hűvös levegő járja át testem
Jéghideg szobában eleven lelkem
Jéggé dermed az idegen szóra.
Hideg van.
Játékbabák az emberek.
Játszanak velünk az elemek.
Elemek, mint szerelmek,
régi arcok bőrt vedlenek.
Minden megújul, az alkony hull,
bánatot feszít az élethúr,
lágy ölén ring, majd elborul,
köddé válik és kimúl.
Elhallgatott a vonat,
Némán jár az óra,
Elcsöppenve hóvirág
Ömlik ki a tóra.
Zavaros a táj és lassan közeleg a tél,
szürke minden körös-körül, ki tudja, hogy miért...
Száll a köd a síri csendben, jég ül már a fákon,
kicsi madár csicsereg odakinn az ágon.