Hit
Ha bárki is lennék, nem ismerem magam,
életem félelmét így viszem céltalan.
Most járom az utat, most van göröngy benne,
milyen irányt mutat a csillag felette?
A múlt sem ad mindenre választ,
csak a remény kínál némi támaszt,
a jelen kétségek között tengődik,
az akarat lassan hitében vergődik.
részlet
Ébredj, jöjj el, Napnak párduca,
csak téged áhít szittya magyarja,
és hozzád sóhajt minduntalan...
Uram, hálát adok azért,
hogy életre hívtál szereteteddel,
irgalmaddal és kegyelmeddel.
A lelki fejlődésemet emelni, tökéletesíteni.
Végig tart a harc,
Megannyi kudarc,
A cél nem változik,
Csak az út kárhozik.
Mély sötét éjszaka közepén
Vándor pihen az erdő szélén,
Tábortűz bűvös körében
Mereng jövendő éveiben.
Van egy imakönyvem, a régmúltból való.
Nem volt abban - egykor - nekem érthető szó.
Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek,
itt-ott néhány kotta s áhítatos ének.
Adj lépést a lemaradóknak,
talán attól más lesz a holnap,
kik fáradtak és keseregnek,
várják érintését kezednek!
Igen, egyszer mind elmegyünk,
és nem lesz több nyár, se est,
ahol keresnek, már nem leszünk,
az alkony egy új ruhát fest.
Csend van, néma, síri csend,
szundikál a világ,
nyugalom van, és béke,
oly árva a világ.
Ha nem hiszed Istent, mért` bíznál emberben?
Nyílik ezer virág réten s a kertekben.
Azt ne mondja senki nekem, hogy ezt érti.
Végső segítséget égtől miért kéri?
Úgy éld meg ezt a karácsonyt, mintha az utolsó lenne,
szeress lélekből és őszintén, ez a gyógyír minden sebre.
Már biztosan rájöttél, a szeretet a legnagyobb érték,
ő nem lehet mulandó, mint az ifjúság vagy szépség.
A szellemi tűz világít,
A szellemi tűz lelkesít,
Mely egy fényforrásból ered,
Nélküle sötétség lenne.
Ha már elvesztetted nemes hitedet,
mindent, mitől szép volt egykor életed.
Ha már azt hiszed, hogy nincs kiút,
mi szép volt egykor, lett most rút.
Kis karácsony, nagy karácsony,
hová tűnt a maszk a számon?
Ha nem látod, otthon vagyok,
nem büntethetnek a nagyok.