Hit
Istenem
Biztos munkát
s vele egészséget,
én Istenem,
erre kérlek!
Ami elveszett a Paradicsomban...
Az egység
Apró, porszemnyi lét
nem hallja az Igét.
Ám a teremtő szó
legbelül hallható.
Amikor sokszor látod meg,
hogy könnyes a szemem,
hiszen túl sok mindent érzek,
lelkemben már nem fér el
ennyi erőteljes érzelem,
ott jön ki a többlet, s ott
kiárad a maga tükrében.
Egy néma gondolat csupán,
mit elmond e papír...
Nem is kell más hozzá talán...
Egy ceruza, radír.
Jézusom, Te vagy a Krisztus,
az egy élő Isten Fia.
Jó nekünk itt Veled lenni,
tekints le barátaidra!
A lelkünk templomának
tárjuk ki ajtaját!
Nincsen az kulcsra zárva,
mindenkit bebocsát.
Hajnalvörösben lángol a repkény,
csészékbe töltöm a gőzölgő kávét,
áldásos aroma eltölt reménnyel,
egy szép, őszi nap ígéretével.
Uram, köszönöm neked a reggelt!
Imára hívogat a távoli harangszó...
Arra kérem Istent forró kávét kortyolgatva,
vajas pirítósba harapva, nyissa meg szívemet
csak egy csipetnyire, hogy azokat is szeressem,
akiket eddig nehezemre esett.
Benned a gyermekkor festett, kék egével
színei feltűnnek képzelet hevével,
néha távolodik, akkor rajzolsz újat,
szépítve jelened, erősítve múltad!
Adj lépést a lemaradóknak,
talán attól más lesz a holnap,
kik fáradtak és keseregnek,
várják érintését kezednek!
Magad köré nézve talán nem találod
a szeretetből font régi, szép világot,
melyet sok éven át megadott az élet
gyermekkorod álmán dédelgetve téged!
Vak lettem,
mégis szaladok.
Istenem, adj valamit,
amibe kapaszkodhatok.