Hit
Magad köré nézve talán nem találod
a szeretetből font régi, szép világot,
melyet sok éven át megadott az élet
gyermekkorod álmán dédelgetve téged!
Ez a belső tűz, amely éget,
Adja hitem erejét és az éberséget.
Az éjféli harangszót hallgatom
Húsvét vasárnapon.
Holnap van a feltámadás napja
(helyesbítek, inkább már ma).
Vándor, ki erre jársz,
tedd le hát a terhed,
pihenj meg nálam,
azt nem kell cipelned.
Meglocsolnám a világot
hittel és reménnyel,
lemosnám sebeit
szemekből folyt könnyel.
Tőled szép minden, legfőképp az élet,
Gyönyörű, mint tavasszal a természet.
hiszek egy Istenben
ki velem van mindig
keresztet tűzött rám
amit cipelek a sírig.
Menekültem a világtól szürke messzeségbe,
Álomba zuhantam mélyen, megszűnt szenvedésem.
Kértem az Istent, beszélgessen egy kicsit velem,
Legyünk ma jóban, adjon új erőt, hitet nekem.
Mikor a Nap nyugovóra tér,
barna hajam színe hófehér,
érzem, éveimnek száma nagy,
tavaszodik, itt van még a fagy.
Lassan tisztul a kép,
Vándor új útra lép,
Tudja, miért magányos,
A sors így arányos.
A szó nem hallik,
Az értelem nem látszik.
A káosz uralkodik,
S az elme mosakodik.
Szerelmetes szeretet ereje,
a teremtő gondolat veleje.
Ledőlő világoszlop sejteti,
hogy az újjászületést rejtezi.