Hit
Igen, egyszer mind elmegyünk,
és nem lesz több nyár, se est,
ahol keresnek, már nem leszünk,
az alkony egy új ruhát fest.
Csend van, néma, síri csend,
szundikál a világ,
nyugalom van, és béke,
oly árva a világ.
Ha nem hiszed Istent, mért` bíznál emberben?
Nyílik ezer virág réten s a kertekben.
Azt ne mondja senki nekem, hogy ezt érti.
Végső segítséget égtől miért kéri?
Úgy éld meg ezt a karácsonyt, mintha az utolsó lenne,
szeress lélekből és őszintén, ez a gyógyír minden sebre.
Már biztosan rájöttél, a szeretet a legnagyobb érték,
ő nem lehet mulandó, mint az ifjúság vagy szépség.
A szellemi tűz világít,
A szellemi tűz lelkesít,
Mely egy fényforrásból ered,
Nélküle sötétség lenne.
Ha már elvesztetted nemes hitedet,
mindent, mitől szép volt egykor életed.
Ha már azt hiszed, hogy nincs kiút,
mi szép volt egykor, lett most rút.
Kis karácsony, nagy karácsony,
hová tűnt a maszk a számon?
Ha nem látod, otthon vagyok,
nem büntethetnek a nagyok.
Légy készen, várj az Úrra,
Várd, hiszen Ő közel van!
Kísérő angyalszárnyak
Már mellettünk suhannak!
Kellene élni!
Nemcsak csellengeni,
Nagyon ritkán nevetni.
Uram, tölts be egészen,
Fényed a szívemen át
A lelkemig elérjen,
Hozzá sötétség ne férjen.
Haikucsokor
Meghitt vasárnap
Fényünnepre vár - csendben
Gyertyaillatú
*
Adventi csendben
Hétről hétre Angyal jár
Gyertyák beszélnek
*...
Valami már készül keleten, én érzem,
egy még halvány csillag készül fel az égen.
Keresik, kutatják napkeleti bölcsek,
hol lelik meg jelét, Megváltónk, jöttödnek?
Az Úr asztalánál álltunk,
Akkor még nem tudtuk,
De valami elkezdődött,
Ami megváltoztatta életünk.
Van, hogy meg kell állni. Van, hogy befelé kell figyelni.
Van, hogy nem hallod szíved szavát, és ha tetszik, ha nem, a vállalt út vár most terád.
Félelmed nagyobb volt, mint a valóság.
Nyitott az út, ami most vár terád.