Hó
Jobbra-balra ringatózva
száll millió hópihe,
nézem lágyan, elfogódva,
hogy hullnak a földre le.
Mínusz negyvenben fronton a havas hajnalok gyönyörködtetnek, nem léhaság.
A hómező felett lustán hömpölyögve riadót fúj csendben a némaság.
A kopasz-ágú fák majdani lombjain születni fog egyszer az új világ...
Tél hegedűje zenél,
búsuló hangja
hófehér.
Szórja dallamát
konokul,
dideregve regél.
Gyermekkorom téli hangulata
jutott eszembe egyik éjszaka.
Ködöt szitáltak már rá az évek,
de bennem mégis élénken élnek.
Lisztesek lettek a fák
Bent deres már a fánk
És odakint a láng
Meggyúl a világ homlokán.
Tán nincs is az életben annál szebb emlékem,
Pedig sok mindenre oly tisztán emlékszem,
Mint az első hóesés falunk lágy ölében,
S annak közepében zsenge gyermek énem.
Fehér hópelyhek
Táncolva és libegve
Ereszkednek le,
Lucskos mocsok vet véget
Tiszta szép életüknek.
Színes égősor az ablakon
szobám falára fénycsóvát fest.
Némaság vesz körül, nyugalom,
oly csendes és békés ma az est.
Reggel jön a Mikulás,
nagyon várjuk, nem vitás,
legyen tele a zsákja,
csak ne legyen virgácsa,
jók voltunk mi, gyerekek,
csoki, játék megillet...
Lakik a szívemben egy aranygyermek,
aki ott épített egy ragyogó kertet.
Senki sem kérdezi az Ő szándékát,
és csak játssza, játssza isteni játékát.
Hófelhők
Szürke felhők
gyülekeznek,
dombhátakon
megpihennek.
Jelentése: Sürgős! Azonnal! Sietni!
Bizony, állandó a halálmadár, kitartóan lebeg fölöttem,
Még azt is sugallja, hogy itt mi forduljon meg... biza` a fejemben.
El is gondolkoztam, megmaradok? Vagy véget ér rövid életem?
Don-kanyarban várok a semmire...
Aki SAS behívóval vonatozott idáig... meditálni.
Van úgy, hogy két nap irtózatos lassan telik el,
Sötétség nem cseréli le magát verőfénnyel.
Látjuk is, az égbolt beborított lőporfüsttel.