Hó
Kandallótűzben
parázsálmok lobognak,
hosszú még a tél.
Állítólag rénszarvasok húzzák a szánját,
De akkor miért cipeli hátán a zsákját?
Eljön majd hozzánk holnap virradó reggelre,
A gyermekek-felnőttek nagy-nagy örömére.
Nem is tudom, hogy a tavaszt
utálom vagy szeretem,
egy biztos, a mai napon
elfagyott a két kezem.
Tél
Ahogy az olvadt hólé lefolyik a
Dunán,
s jégkristályok koccannak
Budán,
s a kibúvó hóvirágok látvány,
majd ahogy
rásüt a Nap a tavasz lábára,
úgy vártalak tél, hogy...
Csendben merengek a kis ablak előtt,
Látom, hogy szállja be a hó a háztetőt.
Tudja valaki, hogy honnan ered?
Vagy csak nézzük, ahogy mindent betemet?
Deres csikorgással mozdít egy faágat
Az decemberi, megfagyott lehelet.
Karácsony kedvenc ünnepem,
Mert a család együtt ünnepel.
Év végére várunk, új esztendő közeleg,
Jöjj velünk, Kedves, gyere és ünnepelj!
Mondd, ha megtetszik egy rózsaszál,
Letörve hervad el, holt és vázában áll?
Szeretet szeretetéről - kérdésemre - felelj.
Az öreg télapó
megrázza szakállát,
lábára felhúzza
mérföldes csizmáját.
Csilingel a Mikulásnak
szép rénszarvas szánja,
jaj, de boldog minden gyermek,
ha ezt a szánkót látja.
A Mikulás szánját
rénszarvasok húzták,
vidám csengettyűhang
kísérte az útján.
Hó és a hideg
Fénylő, fehér háztetők,
a fagyos éj leple alatt
leheleted játszik, a cica fázik,
gyönyörű, mikor a hó arat!
Amikor kis fámra tekintek, azt érzem,
már soha többé nem kell majd hazatérnem,
keresnem az otthont távoli világban,
hisz senki nem élhet énnálam cifrábban.
Szeretet hatalma
Várod a varázst, hogy
felgyúljon a parázs, s
hogy izzon forrón a szeretet,
mert karácsony jön, emberek!