Hó
Alszik az erdő,
alszik a rét,
északi széllel
éled a tél.
Igen hamar levetette
cipőjét az október...
Csizmát húzott s bekopogott
a didergő november...
Csiri-cseng tovaszáll ez a hangzivatar
Vele röppen a hóban a téli avar...
Feküdj a hóba,
várj a csodára,
gyermeki szóra,
tiszta világra,
tárd ki a szárnyad,
légy te az angyal,
sok kicsi vággyal,
égi haranggal!
Hóban a felleg, ébred a hajnali táj,
hóban a lelked fedd be, ha annyira fáj!
Ha hullna ismét a hó,
lankás lejtőkön hógolyóforgató,
szánok talpán sikítva csusszanó,
gyermekkacajban öröm hangadó.
Éjjeli kékben
fürdik az éden,
száz kicsi csillag
fényeket önt,
sok pici bársony
száll piheszárnyon:
zúzmara repdes,
tél beköszönt.
Nyüzsgő lurkók sziporkáztak,
piciny praclik megformáztak,
helyén van már hideg-fejem,
illeszkedik hó-testemen
December
Jeges szél akkordja zengeti az erdőt,
rezesek harsognak fájó szimfóniát,
ihletre buzdítja a mennyei festőt,
karácsony havából fakaszt harmóniát
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.
A Mikulás szánját
rénszarvasok húzták,
vidám csengettyűhang
kísérte az útján.
hófoltos szántó
deflorált apáca show
fekete-fehér
Kinn tüllszoknyás pelyhek kűrjüket
futják, benn darát hint agyamba
a tévéből valami süket,
biznisz vigyorú handabanda.
Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.