Hó
Zöldellnek a kis levelek,
a korán nyílók virágoznak.
Megtréfált a természet,
nyakunkba kaptuk a havat.
Anyu olyan fehér télről mesélt nekem,
hogy a gondolatától is káprázik a szemem.
Elképzeltem, mint egy képeslapot,
amit tegnap a szobámban hagyott.
romlása...
Süvítő, hideg szél
Sapka mentén fülbe tér.
Juj, úgy érzem, hideg,
Jaj, míg hazabiciklizek.
Kaptat a hóban
két kicsi pej ló,
koppan a jégen
nyolc kicsi patkó.
Hol vagy, merre jársz, bársony hófelleg,
bús tekintetem mélyen, némán messzi mereng.
Úgy hiányzol te, hegynyi hóbunda,
nézd, integet a szél, várni ő is elunta!
Karácsony éjjelén, a szeretet ünnepén
A táj sötét és rideg,
Nem zavarja nyugalmát a nagy hideg.
Csak a hópihék hullnak a magasból,
Fehér leplet készítenek a szabadból.
Porcukros lett már a tágas határ,
néma hidegben még madár se jár.
És rövidebbek lettek a napok,
egyre sűrűbben jönnek a fagyok.
Ha hullna ismét a hó,
lankás lejtőkön hógolyóforgató,
szánok talpán sikítva csusszanó,
gyermekkacajban öröm hangadó.
Éjjeli kékben
fürdik az éden,
száz kicsi csillag
fényeket önt,
sok pici bársony
száll piheszárnyon:
zúzmara repdes,
tél beköszönt.
Nincs izzó Nap...
lehet kihűlőben,
a november szürkeségtől dereng,
estére szitálja könnyeit fátyla,
adventre hideget harapnak...
akár az éjjelek.
Nyüzsgő lurkók sziporkáztak,
piciny praclik megformáztak,
helyén van már hideg-fejem,
illeszkedik hó-testemen
Szél kóborol, borzong a fenyő zöldje
tél fagyos hidegében társ nélkül.
Fény csillámlik, fagy éji erdejében
ordít a farkas-hideg keményen.
Mikulás siklik a szánon,
rénszarvas húzza át a havon.
Hóhahó
Szikrázik a hó
Siklik a szánkó
Rajta repül télapó
Szia kedves télapó
Én vagyok a télanyó
Ajándékot én is viszek
Tudom sok a dolgod...