Hó
Életkép...
A róka kenyeret
Keres... egy nyúlnak képében!
Mezőn is kóricált.
Apró szemű hó szálldogált,
Ifjú pár mezőn álldogált.
Tél a dombok, völgyek fölött...
A télről mélázott a szerzőpáros versben és 3 soros, zárt-tükrös versszakokban...
Tél közepén vagyunk, minden, jaj, nagyon didereg,
Sok kismadár most éppen Afrikában csicsereg...
Meg is kellene nézni, hogy mi van még a madáretetőkben,
Még ma elsétálunk a fasorhoz és közeli ligetekbe.
Szélvihar kereng
Kopasz, havas rét felett!
Kezdő hóesés.
Dideregnek az őzek,
Kölykök lassan felnőnek.
Hull a hó, hiszen újra itt a tavasz
Hull a hó hiszen újra itt a tavasz,
Cool a jóhiszem, a káosz ravasz.
A Hold fénye csak félig festett,
hajnalban katonás az árnyék,
harmatos lábujjhegyen járnék,
a tél épp dudorászni kezdett.
Kandallótűzben
parázsálmok lobognak,
hosszú még a tél.
Állítólag rénszarvasok húzzák a szánját,
De akkor miért cipeli hátán a zsákját?
Eljön majd hozzánk holnap virradó reggelre,
A gyermekek-felnőttek nagy-nagy örömére.
Nem is tudom, hogy a tavaszt
utálom vagy szeretem,
egy biztos, a mai napon
elfagyott a két kezem.
Tél
Ahogy az olvadt hólé lefolyik a
Dunán,
s jégkristályok koccannak
Budán,
s a kibúvó hóvirágok látvány,
majd ahogy
rásüt a Nap a tavasz lábára,
úgy vártalak tél, hogy...
Csendben merengek a kis ablak előtt,
Látom, hogy szállja be a hó a háztetőt.
Tudja valaki, hogy honnan ered?
Vagy csak nézzük, ahogy mindent betemet?
Deres csikorgással mozdít egy faágat
Az decemberi, megfagyott lehelet.
Karácsony kedvenc ünnepem,
Mert a család együtt ünnepel.
Év végére várunk, új esztendő közeleg,
Jöjj velünk, Kedves, gyere és ünnepelj!
Mondd, ha megtetszik egy rózsaszál,
Letörve hervad el, holt és vázában áll?
Szeretet szeretetéről - kérdésemre - felelj.
Az öreg télapó
megrázza szakállát,
lábára felhúzza
mérföldes csizmáját.
Csilingel a Mikulásnak
szép rénszarvas szánja,
jaj, de boldog minden gyermek,
ha ezt a szánkót látja.