Hó
Öreg ház fapadlásán
lyukacska tátong,
sárga mellű cinegék
búvóhelyét látom!
Az erdőben esteledett,
Jankó is elcsendesedett,
két kezét imára fogta,
ahogy minden este szokta,
imájában azt kívánta,
teljesüljön az a vágya,
hogy reggel, mikor felébred,
nem hisz a saját a szemének...
Miért nem hull a pelyhes hó,
mert lustálkodik Holle anyó.
Egész nap csak netezik,
estére meg elalszik.
Kertek alatt oson,
sompolyog a tavasz,
szelíden süt a nap,
de az idő ravasz.
Az örökzöldek azért szépek, mert örökké szép zöldek.
Az örökzöldek születésüktől fogva mindig zöldek...
Az örökzöldek azért szépek, mert örökké szép zöldek.
A hóvihartól elmosódott lett, és kontúrtalan a tájék,
És úgy nézett ki, mint egy naiv festő kezdő, korai műve.
A nagyon hulló hóban néha tán` átlátszott az ég-kék,
De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele.
panelek között a tél
sáros lucskos nem mesél
ásítozó ablakok hiányolják a napot
fák tetején lóg a szél
házak között emberek bevásárlócekkerek
lelakatolt bicikli
szemetet kell kivinni
hóból épült nagy hegyek játszótéren gyerekek...
Komor táj
Kinézek az ablakon, borús messzeség.
Bámulom a világot, nézek szerteszét.
Kergetőzve, keringőzve,
gyönyörűen hull a hó,
olyan, mintha szép zenére
táncolna a télanyó.
Arasznyi pillanat alatt eljön a csillogó tél,
a mérsékelt égöv évszaka zimankós, jeges,
könnyű álmot hozzon mindenkinek az éj,
fehérbe öltözött égbolt, amely viharos, szeles.
Morgolódunk télen-nyáron:
hőgutára fehér álom?
Pokol tüze? Jeges verem?
Széjjeltárjuk dolgos kezünk,
miért nem jó semmi nekünk?
Felhők csókja: puha selyem.
Napok csókja: izzó selyem.
Hópelyhek
Óriási pelyhek csak megleptek!
Táncolnak, peregnek, söprűnek,
lapátnak ők kedveskednek!
Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.