Holnap
Álmodom a fényt, érzem, ahogy közelít felém.
A sápadt, hajnali hold éppen nyugovóra tér.
Fakapu zörren, majd kattan a zára,
letűnt korok porát kavarja a szél.
Rálépek a jövő nagy színpadára,
padlója márvány, az ajtaja acél.
Megérte-e, megéri-e megbízni benned,
megelőlegezett - meddig legyen - hiteled,
egyéjszakás kaland csupán veled az élet,
vagy holtunkig tesszük majd - egymásnak - a szépet?
Keménynek kell lenni - hát az is vagyok,
érzelmeknek teret már nem is hagyok,
érzéseid soha, jaj, ki ne mutasd,
lelked - nem lehet, nincsen, ne is kutasd.
Boldog új évet! - szól szívbéli kívánságom,
Mit minden embernek - magamnak is - kívánom.
S tudom, csak egy aprócska óhaj, egy "sóhajtás",
Bennem - lelkemből, lelkedben - ered a hatás.
Év végére várunk, új esztendő közeleg,
Jöjj velünk, Kedves, gyere és ünnepelj!
Mondd, ha megtetszik egy rózsaszál,
Letörve hervad el, holt és vázában áll?
Szeretet szeretetéről - kérdésemre - felelj.
A naplemente fénye
Tölti be reménnyel lelkem
Emberek szeméből már
Semmi örömöm nem lelem
Kimerítő szolgálat
A legtöbbnek az élet
Ám mégsem boldog a többség
Sokszor nyomja vállukat az élet...
A válasz láthatáron.
Kérdést várom, hátha sok van.
Kedvesem! - tudod-e mit hoz a holnap nekünk?
Semmit, vagy mindent el is veszíthetünk.
Vigyázzunk hát rá, mit együtt átélhetünk,
Te és én pontosan tudjuk, hogy nem tévedtünk.
Egyszer az összes kötél elszakad
A holnap este csak emlék,
Már ott szalad a mindenség
Árkon, bokron át a végtelenbe,
Égő csikket nyom az értelembe.
Ha nyomot hagyok, hol mások is jártak,
mélyebb gondolatokkal kell álmodnom,
szívvel kell, hisz a hajnalok várnak,
tudom, át kell adnom vándorbotom
Itt van egy srác, ki álmokat kerget,
ki átrajzolta életét, mikor megismert Téged.
Ki szüntelen keres azóta egy helyet,
ahol otthon érzi magát, mert Ő ott van veled.
Reggeli napsugár cirógassa arcodat,
A szeretet fénye ragyogja be napodat,
Minden szép és jó találjon meg téged,
Szívből kívánok csodás napot néked!
...
De a lelked a szelek szárnyán száll.
Az emléked az utcákat rója szüntelen,
Életed lapjai nem maradtak üresen.
Szemünk bogarában ég az alkonyparázs -
gyengíthetetlen a csillagok szikrája,
tegnapvolt álmai lett benne a varázs,
szivárványemlékek ecsetje pingálja