Holnap
Kedvesem! - tudod-e mit hoz a holnap nekünk?
Semmit, vagy mindent el is veszíthetünk.
Vigyázzunk hát rá, mit együtt átélhetünk,
Te és én pontosan tudjuk, hogy nem tévedtünk.
Egyszer az összes kötél elszakad
A holnap este csak emlék,
Már ott szalad a mindenség
Árkon, bokron át a végtelenbe,
Égő csikket nyom az értelembe.
Ha nyomot hagyok, hol mások is jártak,
mélyebb gondolatokkal kell álmodnom,
szívvel kell, hisz a hajnalok várnak,
tudom, át kell adnom vándorbotom
Itt van egy srác, ki álmokat kerget,
ki átrajzolta életét, mikor megismert Téged.
Ki szüntelen keres azóta egy helyet,
ahol otthon érzi magát, mert Ő ott van veled.
Reggeli napsugár cirógassa arcodat,
A szeretet fénye ragyogja be napodat,
Minden szép és jó találjon meg téged,
Szívből kívánok csodás napot néked!
...
De a lelked a szelek szárnyán száll.
Az emléked az utcákat rója szüntelen,
Életed lapjai nem maradtak üresen.
Szemünk bogarában ég az alkonyparázs -
gyengíthetetlen a csillagok szikrája,
tegnapvolt álmai lett benne a varázs,
szivárványemlékek ecsetje pingálja
Ablakok nyílnak sóvárogva a létre,
a távolodás elfuserált ígéret,
hajolhat akár bután két-rétre,
távol vigyorog a kímélet
A kulturált vita
kiváltság, nem hiba.
A meddő vita meg
csak hierarchia.
lustán andalog az eltévelygett idő
majd pimaszul lóg a kandelábereken
aztán forogni kezd - irama szédítő
ugróiskolázik a macskaköveken
Tudtam, hogy el fogsz menni,
de nem tudtam felkészülni
arra a végtelen űrre,
mit hagytál szívemben.
Mire kell az idő?
Vajon mire kell?
Hogy legyen még nevelőd,
Kitől tanulva tisztelj?
Itt van a küszöbön
Közeleg az óra, újév hordozója,
betelt a napló terhektől terhesen,
hol szürkén, hol üresen hagyva lapokat,
hol tündöklő fényesen.
Nemtalálomértelmétaazavantgardénakx,
zhogyszüneteketrakjakQ, ;
szüneteketmindensorutánb. Skifejezzemveleazt,
hogyam?vészetúgyelkorcsosult+ebbenaszázadbanjÁ.
Idő kapszulájában bent felejtve, mondd,
mit érzel, ember! Távoli rorátét, rondót,
múltat, jelent, jövőt. Láthatatlan időt.
Marékkal mernél, ha mernél! Sőt!
Megállítanád.