Humor
Szép szerelemben
alkot a szellem,
ám de szobámban
új csoda vár:
gyorsul a szív már,
csillog a szempár,
íze a számon,
vágtat a vágy.
Én inkább északi, jó boszorka lennék,
hogy ne orroljon rám a világmindenség,
seprűmmel cikáznék ide, aztán oda -
büszke lenne rám a Boszorkánytanoda
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Írta régen József Attila.
Van a sétány,
Már ott sétálsz,
Lépkedsz... lépés
Követ lépést.
Minden áron
Édes álmom,
gyöngyvirágom,
locsolni jöttem
kerékpáron.
Az utcán jöttem-mentem,
lányos házhoz bezörögtem,
ajtót nyitnak, permetezek,
kell a nedű mindenkinek.
Hiszi ember, igazában
nincsen folt vagy karcolat,
bízik abban, mint a mában,
nem érheti horzsolat.
Rég hallottam szép hangodat, Emma lelkem,
Ezért, ha felhívsz, nagy öröm lesz az nekem.
Bátorítalak hát e tettre, Cocácska,
Biz` még e késő órának is dacára.
De ismered húgod, s épp ezért tudhatod,
Ha másképp teszel, sem lesz ő haragosod.
Képzeld el,
Képzeld el a semmit!
Ez lehetett a kezdet.
A semmiből élet lett.
Elregélőm, hogy telt az én napom...
(3 soros-zárttükrös)
Tegnap nehéz nap volt, körbejártam a falut,
Ahol nem engedtek be, berúgtam a kaput...
Tegnap nehéz nap volt, körbejártam a falut.
Ha korodról faggatnak,
Mondjad vállat vonva: Csak
Tizennyolc... plusz ötvenkét
Év élettapasztalat.
Van egy munkatársam,
aki mindent tönkretesz.
Ahányszor rossz történik,
mindről csak ő tehet!
"...`sz nem is tudok olvasni, csak írni"
A költészet napja elmegy a sunyiba!
Szonettkoszorúra epém is begörcsöl,
ógörög eposztól kitör a frászkarika,
verslábbal telt hócsukám saroknál tör föl.
Bizony, nehéz világ köszönt sok piásra!
Julis karanténban, kocsma is bezárva,
Faluban a rendőr bőszen ellenőrzi,
ki akar a parkban hosszan elidőzni?
Elmúltam annyi meg egy kicsi...
Siratom magamat, siratom,
odavan a régi alakom.
Emlék már a régi bababőr,
micsoda, micsoda nagy malőr!