Idő
Üres az álmom, fénytelen,
Csak egy hang suttog a közelben.
Üres az ágyam, hangtalan,
Felette lebegek magamban.
Telnek, múlnak... évek.
Lassan múl` az élet.
Öregszik a család,
én is öregedek.
Miért nincsen szerelmem?
Miért rossz az életem?
Mindent én sem tudhatok,
csajok után koslatok.
Avagy a szenzitivitás alaptünetei
Változik a világ, változik is minden.
Változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem.
Mostanra már megtört, nincs a régi énem.
Változik a világ, változik is minden,
változnak a körülmények és az élet.
Régen minden jobb volt, jobb volt az életem,
mostanra már megtört, nincs a régi énem.
- Nagyapám! Eszembe jutottál.
Most gondolok Rád nyolc év után -
szól Hozzád szerető unokád.
Leoltottuk már a villanyt,
de még nyitva a garázs,
látom, hogy a kazánunkban
piroslik még a parázs.
Elfáradt már a lenyugvó égi Nap,
fénye megpihen a szürke horizont alatt,
büszke koronája csillagokkal tele,
de szabad a lelke, s dobban még szíve.
Tereken a csend,
A lámpa fénysugara,
Néma alak a padon.
Lehet, már ott sincs!
Réten átsuhanó szellők borzolta fák ölén
alszik már a tűz perzselte nyár.
Emlékeim szitáló harmatködén
még ölel egy fáradt napsugár.
Luxus-e az, ha
Tudunk a lét s az ember
Nagy kérdésein
Töprengeni, s nem kell a
Túlélésért küzdeni.
Rozsda mohón falja az erőtlen tagom,
érett, kerek alma a lenyugvó napom...
...méterek
Álmodozásízű szerelem, mézillatod édes.
Mondd te: vajon sohasem láttalak én azelőtt?
Lám, közelebb s közelebb állsz ma a minden előtt...
Véges az éj, lángolj ma nekem! Szép csillagom, égess!