Idő
Görbül az idő, görbül a tér,
Görbül a lélek. Megőrültél?!
Hajlik a szívem, hajlik, amíg
Hajlik a világ, hajlik a sík.
Benned él a végtelen
színes életképeken
gyermekkorod kékjével,
megérint a békével!
Rohanó időben
felsejlik a remény,
legyen az életünk
akármilyen kemény.
hol múlt el minden, mondd el még nekem,
tudtad-e egyáltalán, mit jelent
a múltba merengnem, s nem lelni ott
a körben. megint magányt csenni volt.
Múlt ifjúságán,
emlékek hátán
szűnik a ritmus,
gyermeki hév.
Telnek a napok, az évek,
tudatra eszmél a lélek.
Mosolyog az élet, néha sír, ha félek.
Fél az időtől, mely csak pörög.
...Messzeségben pihen a horizont megfáradtan.
Úttalan felhősávban kapaszkodik a homály,
Dermesztő jégvarázsban tündököl a csillogás.
Fekszem egy kő oldalán,
Merengek a szív dallamán,
Halkan suttog még a szél,
Szebb álmot hozzon az éj!
Az idő is másképpen telt
pár tíz évvel ezelőtt.
Tartós biomotorunkhoz
ritkán hívtunk szerelőt.
Szeretem
Az élet minden pillanatát érezni és átélni
Azzal, akit szeretek,
Szeretem
A szívét várni, megszerezni és megtartani
Annak, akit szeretek.
Perc
Három perc múlva éjfél.
Nemsokára holnap van.
Állok egy új nap szélén
Napról napra holtabban.
Az időtlenségben élünk...
Az időtlenségből jövünk...
Mindig voltunk...
...és mindig leszünk!
A Bírák mi vagyunk...
...kik Isten parancsára teszünk...!
Kicsipkézi jégvirág a tónak víztükrét,
Bukdácsoló napsugár keresi benne helyét.
Elmélázva, gondolatban most hozzád bújok...
Szép ruhájából, mi megmaradt
reggel csendesen levetette,
itt áll most tépetten, kifosztva,
s fázósan megremeg a teste.
Ha bárki is lennék, nem ismerem magam,
életem félelmét így viszem céltalan.
Most járom az utat, most van göröngy benne,
milyen irányt mutat a csillag felette?