Idő
Volt idő, mikor azt sem tudtam, hol állok,
Van idő, mikor úgy érzem, csak rád várok.
Éjjel fekszem az ágyamban forgolódva,
Minden percben hozzád, csak hozzád vágyódva.
Pirkadó reggelnek
Gyöngyharmatos ruhája,
Játszi, színes fényeinek
Dalos minden órája.
Valahonnan messziről érkezik egy szív.
Halk léptei vannak, és szuszogva lépked.
Kezében egy termetes szatyorka.
Abban pedig szépen fénylő, deres, piros alma.
Szuszogva mondja, vár egy jobb időre.
Ahol a szegénynek nem lesz éhínsége.
fürdik a kotta...
Engedd szabadon
repülni,
szárnyát ne fogd
vissza,
engedd őt menni,
ha
szabad akar lenni.
Hetyke jövőd vár,
épül a légvár,
bárhova indulsz,
messze a cél.
Hová rohansz, mondd?
Mint a megáradt folyó,
Magaddal sodorsz mindent,
Mi utadba kerül.
Nincs izzó Nap...
lehet kihűlőben,
a november szürkeségtől dereng,
estére szitálja könnyeit fátyla,
adventre hideget harapnak...
akár az éjjelek.
Fogadjatok el olyannak,
amilyen vagyok,
ropogós tánc helyett
inkább olvasgatok.
Hideg éjszakában csendül a dal,
magányom csendjében lassan elhal,
könny húrjain reszket a fájdalom,
emléked éltet, óvón átkarol.
Az Idő négy sarkát összecsomózom,
Dobogó szívem könnyében feloldom.
Úgy kapaszkodok beléd, mint gyermek anyja karjába,
Utam során megannyi ajtó maradt kulcsra zárva.
Kócot túrt fürtömbe - megteremtett Isten,
lehelt belém eszmét, mindent, miben hittem...
...fésülöm a borzas tegnapot hajamból,
mindent, mit adhattam, nyújtottam magamból
Ezüst-ködfátyolos, fény-vesztett őszben
dideregnek a rongyos lombú fák,
elmúlást sóhajtanak a hulló levelek,
élet-halál harcukat remegőn vívják.
Engedd, hogy veled szálljak
bármely tájra is a világnak.
Veled egészen biztos érdekes...