Idő
Tilos kijárni, bezárt az ajtó,
Koronavírusról kürtöl a sajtó.
Üres a bolt és kong a patika,
C vitaminra nekem miből telik ma?
Véletlen vagy átok,
ezt most ki értheti,
valaki a vírust
mindig kiengedi?
...méterek
Álmodozásízű szerelem, mézillatod édes.
Mondd te: vajon sohasem láttalak én azelőtt?
Lám, közelebb s közelebb állsz ma a minden előtt...
Véges az éj, lángolj ma nekem! Szép csillagom, égess!
Januári, néma csendben lopakodott a délután,
Mintha tudná, ez kevés volt, és korán jön megint az est,
Nem akarta bevallani, hogy menni akart megint korán,
Ezért csak úgy némán, titokban lelépett,
Alig vetted észre, hogy már nem a nap néz rád az égről.
Kialszik most az alkonyat,
bazsarózsa-parázs,
lepotyognak a felhőszilvák,
holdbográcsban éjjellé
rotyognak,
és pár kendős, párahajú angyal
szétszórja a csillagok
körtehéját.
Mindennap kicsit emlékezem Rád.
Tavaszízű fuvallat volt a szád.
Pillangószínek voltak a percek,
mikor csillagidőtlenségbe emelt
a kezed, és éreztem, napfény-gyermek
lehetek, szabad szél-akarat idelent.
Változtatni kell a régin,
De nyitni kell az új felé.
El kell engedni a múltat,
És indulni a jövő felé.
Őkegyelme örökmozgó -
elfolynak a homokszemek,
megperdül a napraforgó,
vénülnek a napok, hetek
A déli napsütésben még nem látszik
a halál.
...Hadd` meséljek nektek történetéről.
Oly fiatal még, s az élet már próbára tette,
Nemrég derült ki ritka genetikai betegsége.
Álmok, vágyak a naplementében,
Táncoló gyerekek a virágzó réten,
Egy könnycsepp a szembe szökik,
A test lassan megöregszik.
Biz` Isten, nincsen születés-
napom!
Vagy ennyire beteg lenne?
Tudtommal anyák napja
sincsen,
és a nőnap sincs még
itten!
Írnék valamit... nem tudom, miről.
Csak úgy a semmiről... időtöltésből.
Nincsenek világmegváltó gondolataim,
nincsenek égből jövő ihleteim,
csak úgy írnék valamit.
Valamiről, valakinek, valamit.
Mikor villámokat szór szemem,
s együgyű testem nyolckarú,
lehet, hogy elmém játszik velem,
vagy csak véletlen déjá vu.