Igaz szerelem
Szemed íriszében a világunk,
Benne rejlik minden álmunk,
A jövőt csak sejti a vágyunk,
Egymásra örökre vigyázzunk?
Árnyakba olvadó, halkuló zajok,
a szürkeségben bíbor nap andalog,
rózsafényű alkonyt rejt a fák lombja,
süvöltő szél felel a fájdalomra.
...Együtt tárul fel újra,
Nélküled hervadó szépség e táj.
Ha egyszer nehéz lesz
A szemembe nézned,
Hogy szárnyat bonthass még egy nyári éjszakán,
Csak menj el szótlanul,
De tudd, hogy feljajdult
Szívem áthatol majd kő-lelked tűzfalán!
Egymás szemében látják a jövőt,
egy(más) tettében az elköszönőt...
Fehér papíron szép színes álom,
a fekete betű mindent átfon,
szerelmet őriz az ékes írás,
mindent dicsőít, semmit se bírál.
Nem tudod milyen ez, de tudni fogod...
Pitymallat egén csoda száll,
Vállamra ül egy Kismadár -
Énekelünk együtt csendben,
Pici szárnya meg se rebben.
Balzsamos éjszakák, halhatatlan nyarak,
opál rózsakvarcok - örök reményeink,
évekig mosta és fényezte a patak,
messzire ragyognak tiszta erényeink
Bohém ifjúságom egykor elvesztettem,
nagy-hatalmú eskü pecsételte szavam,
neked köszönhetem bájos asszony-felem,
senki voltam egykor, veled vagyok magam
Szemeink csókjában kinyílt a pillanat,
Az idő kitágult, magamba szívtalak...
Takarj be, fázom, ölelj magadhoz,
csókpecséteddel űzd el félelmem,
fürge pihécske reppen hajadhoz,
csendben elidőz tiszta fényedben...
"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,"
szomjazó szívem éltető forrása...
A kezedet vágyom
tenyered melegét
kezemre hajló érintésedet
otthon-illatát idézni a múltnak
ledobni lelkünk tépett rongyait
kiteríteni takarónak
szerelmünk féltve őrzött titkait...
Rúzs nélkül is bíbor ajkam,
visz a lábam zabolátlan,
fűhárfa zeng - lélekbalzsam,
keringőzünk - cicomátlan