Igaz szerelem
Mert
galamb
lelkében
hamvadó tűz
már kihunyóban.
Olyan szívesen lennék sín...
Engem sosem érne égető kín.
Futnék az egész világon át,
Látnám országok fővárosát!
Van nálad okosabb,
Van nálad szebb,
De nekem Te vagy
A legtökéletesebb!
Bemehetek Veled,
Foghatom a kezed.
Mindig ott lehetek,
De csak, ha szereted.
Üresen konganak a szavak hozzá,
hogy leírjam velük azt, mi köt Hozzád.
Sokkalta jobban ismersz önmagamnál,
hibáim látod, mégis elfogadtál.
Hiszek a szemnek. Tavasz van.
Minden pillantás szerelmesebb.
Karodon végigáradok, ellengnék
rajta végtelen. Lehetnék kikeletedben
bimbó, ágadból kibukfenceznék
egy reggel, nevess, majd ámulj,
rügyedből szirmonként bomolnék
orrszöszödbe. Lehetnék fény...
Szívemnek oly kedves Lány
Integet felém, s kitartóan vár.
Látjuk egymást, üdvözlöm is,
Kezem magasban, szívem monoklis...
Néha messze vagy.
Máskor nagyon közel.
Hullámzó ár-apály
ritmusa ölel.
Én nem tudtam,
hogy te vagy,
csak most
ismerlek fel.
Kezem érzi kezed szorítását,
Elengedni nem akaró bánatát.
Szám érzi puha ajkaid,
Csókod bizsergető perceit.
Mar a parfümöd, mit magamra fújtam,
Mint a távolodó jövőképem, a múltam.
Mikor szemembe nézel, érzem, szeretsz,
Tekinteteddel szorosan ölelhetsz.
Mikor lágyan simogatod testem,
Mindig vágyat kelt bennem.
Gyökeret eresztettél bennem,
Éreztem, érted kell küzdenem.
Óriási, nagy fa lettél,
Lelkemben békét leltél.
Életeken át utaztunk,
s évezredeket vártunk.