Igaz szerelem
Egymás szemében látják a jövőt,
egy(más) tettében az elköszönőt...
Bugyolálj be,
Rejts el meleg lelked
Jéghideg ölelésében.
Te legyél az életem...
Mi is vagy te valójában nekem?...
Félhomályban meg-megállva
Megremeg a kezem-lábam.
Körbenézek, eltévedtem,
Keresem utamat mindhiába.
Valami furcsa és megmagyarázhatatlan
Van valami furcsa
és megmagyarázhatatlan
az együttélésben
a kimondatlan szóban
a nevetésben
az egymásnak mondott
szavakban
a megnyugtató ölelésben...
Hadd hajtom fejemet ide a válladra,
emlékezve sok szép, régmúlt pillanatra.
Oly jó ilyen csendben hosszan megpihenni,
tudva, hogy életünk csupán egy mákszemnyi.
Szerelemre vágyok,
De csak az igazira.
A sok csillag csak úgy ragyog!
Megvakulok, annyira.
Ketten kémleltük a lenyugvó napot,
beszélgettünk, s adogattuk a lapot.
Hallgattuk a másikat és a vizet,
szeretetből vágtunk egymáshoz követ.
Szeretne a lelkem megnyugodni,
fáradt, esős nyári éjjeleken menedékre lelni.
Forró nappalokon szeretve átölelve lenni...
Ölelkezve a Szerelem tengerénél
Egy utópikus látomás egy disztópikus világban
Amerre a szem ellát, végtelen tenger,
Párosan boldog igazán az ember!...
Rád tekintek hosszasan,
Rajtad felejtem szemem,
Te elpirulsz zavartan,
Még félsz tőlem, úgy érzem.
Egyszer az életedben eljön az a pont,
Amikor eljön az a bizonyos pont,
Hogy eljött a szóban forgó pont,
És pont akkor fog ez a pont eljönni,
Amikor pont nem számítasz erre a pontra.
Forró érintésed érzem testemen,
tüzet gyújtasz megfáradt lelkemben.
Vágyamat éleszted, ahogy simogatsz,
csókjaiddal halmozod arcomat.