Igaz szerelem
Szerelmünk ritmusára
rándul össze a testem,
ringatod önfeledten.
Te rám, s én rád néztem,
Megszűnt a világ egészen.
Zene szólt halkan, csendesen,
Magamat magad mellé rendelem.
Az álmok, vágyak tovaszállnak,
Emléket hagynak a pusztuló világnak.
Miért válik ismét minden köddé?
- Mert, mi emberi, nem lehet örökké!
Minden éjjel rémálmok gyötörnek.
Azt álmodom, hogy nem vagy,
Szememből patakzanak a könnyek.
Könnyeimmel vetekszem, úgy hiányzol.
Ajkaim csókodért égnek, úgy hiányzol.
Bármit megtennék, hogy megkapjam őket,
Bár megszökni innét hatalmas vétek,
Lehet, így többet kapnék belőled.
Egy téli hajnalon
Szól igazi, halk dalom.
Szeretlek nagyon.
Lehoznám neked lámpának
A Napot, a csillagokat.
Lehoznám neked a Tejutat,
Hogy legyen mivel megtöltsd pocakodat.
Tompa érzés kerget ma éjjel,
Látom az árnyakat gyönyörű fénnyel.
Lélegzem egy sötét léggel,
Ismerkedem egy kis lénnyel.
Szeretlek, és nem akartalak bántani,
Ha tudnám, a számat be kellene varrni.
Hogy miért volt ijesztő a gondolat,
Mert közben csak téged, téged akartalak...
Tudtad, hogy ha bármit is csinálsz, vagy én bármit csinálok,
Mar, de édes a hiányod?
Tudom, eléggé furcsa indok,
De imádom, ha Rád várok.
A vonatra várva
Karom a karodra fonva
Beültünk a váróba.
Az egyik padra.
Velünk szemben a karácsonyfa,
Arany és kék díszek rajta
Szívünk nosztalgiára hívta.
Bebújtunk a szobába, hogy ne legyen, ki zavar.
Összesúgtunk, játszottunk, s aludtatok hamar.
Egyikőtök mellkason lelt álomra,
Míg másikotok a derekamat karolta.
Miattad akarok jobb lenni,
Miattad akarok felnőni.
Miattad akarok érezni.
Te vagy, ki mellett nekem kell végezni.