Illat
Természetesen és
könnyen jön a szó,
jön, ahogy az eső,
a fagy, a hó,
a gondolat nem perzsel,
nem éget, mint a nap,
egyszerűen csak fényt
és meleget ad...
Reggeli napfényre vágytam,
május zümmögve megérkezett,
rászállt a lila orgonára,
- Hogy vagy? - csak ennyit kérdezett.
Hajnalvörösben lángol a repkény,
csészékbe töltöm a gőzölgő kávét,
áldásos aroma eltölt reménnyel,
egy szép, őszi nap ígéretével.
Uram, köszönöm neked a reggelt!
Földszagú csend odakinn,
csordogál az eresz,
hófoltos fű haját
szellő szárítgatja.
Kereslek az öreg tölgy hűvös árnyai alatt,
hol magunkhoz öleltük a forró délutánt.
Ott éreztem először azt a finom illatodat,
s ragyogtál kéklő íriszembe reménysugárt.
Ha felhő lennék, esőt sírnék,
könnyeiddel egyesülnék.
Ebből egy nagy tavunk lenne...
Ne félj, anya! Minden rendben...
Csak a szív ver hevesebben,
tudod, most kicsit izgulok,
de te legyél csak, légy nyugodt!
Kedőbe kötve...
Kendőbe kötve jött e világra,
egy szeméttároló mellett
otthagyva: szerencsétlen árva.
Lenge szellő simítja a kertet,
Cinegepár dalol galagonyán,
Az akáclevél bájosan rezzen,
Mikor reá ragyog a napsugár.
Szabaddá nő az idő - mint a fészekből kiesett,
Pehelytollas fecskefióka, ki szárnyait bontva,
Csivitelve új útra lép. De ugyan - ki nevel fel
Szomorú percet boldog életté? Zamatát ontja
Illattal telt titkok zuga, kicsiny világ,
hol elvarázsolt fák rejtélye súg éjjel....
Vanília hangok keringőznek
becéző, szerelmes sóhajodon
talpuk alatt szikár perzsaszőnyeg...