Illat
Amikor az első őszi fagy idején megérzed a tél illatát a légben
Még langyosan simogatta arcomat délelőtt a napfény,
azt sugallta, visszatér a nyár a mai szép, őszi estén,
hittem neki, így kabát helyett volt rajtam csak egy mellény,
libbenve vágtam neki a délutánnak lazán, lengén.
Sétáltam a parkban,
fürödve a fényben,
ábrándozva magamban
letűnt, régi szépségben.
Tündöklő nap
szórja aranysugarát,
életet habzsol
sok májusi virág,
egymáshoz simulva
vígan lengenek,
madarak dalától
visszhangzik a kert.
Szerenáddallal
a nyár előszeleként
köszönt a május.
Harmatos rózsa cseppje igaz szíved.
Gyökered fenyő-zöld moraja a lélek.
Kikeletünk
Röpke fénye
Játszik velünk -
Az ég szalad.
Természetesen és
könnyen jön a szó,
jön, ahogy az eső,
a fagy, a hó,
a gondolat nem perzsel,
nem éget, mint a nap,
egyszerűen csak fényt
és meleget ad...
Reggeli napfényre vágytam,
május zümmögve megérkezett,
rászállt a lila orgonára,
- Hogy vagy? - csak ennyit kérdezett.
Hajnalvörösben lángol a repkény,
csészékbe töltöm a gőzölgő kávét,
áldásos aroma eltölt reménnyel,
egy szép, őszi nap ígéretével.
Uram, köszönöm neked a reggelt!
Földszagú csend odakinn,
csordogál az eresz,
hófoltos fű haját
szellő szárítgatja.
Kereslek az öreg tölgy hűvös árnyai alatt,
hol magunkhoz öleltük a forró délutánt.
Ott éreztem először azt a finom illatodat,
s ragyogtál kéklő íriszembe reménysugárt.
Ha felhő lennék, esőt sírnék,
könnyeiddel egyesülnék.
Ebből egy nagy tavunk lenne...
Ne félj, anya! Minden rendben...
Csak a szív ver hevesebben,
tudod, most kicsit izgulok,
de te legyél csak, légy nyugodt!