Illat
Reggeli napfényre vágytam,
május zümmögve megérkezett,
rászállt a lila orgonára,
- Hogy vagy? - csak ennyit kérdezett.
Kívánság, vágy és a szeretet...
Köztük vajh` mi különbség lehet?
Kiskertemben van sok szép virág,
Jácint, tulipán s csillagvirág.
Elém lebbent egy illat,
úgy érzem, itt vagy...
Leng,
leng az illat,
nem hagy!
Hullámok cikáznak, színesek,
színtelek, szagosak, semmilyenek.
Írnék neked egy hosszú levelet,
Ha remélném, hogy arra válaszolsz.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
Jártamban-keltemben
szépsége elvarázsolta lelkemet.
Lágyan ringó búzamező,
új kalászát hozó, érlelő, hol
képzeletemben máris megjelentette a jövőt.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
merengéseimből
Pirkad. A város még álmodik. Zajtalan.
Elmém csak úgy létezik dallamtalan.
A hajnal kicsit hűvös, fázósan betakar,
társam egy feketerigó, zizzen az avar.
Hajnalvörösben lángol a repkény,
csészékbe töltöm a gőzölgő kávét,
áldásos aroma eltölt reménnyel,
egy szép, őszi nap ígéretével.
Uram, köszönöm neked a reggelt!
Egy messzi bolygón
kávé-tenger hullámzik.
Onnan származom.
Virágzik a hárs, végre itt a nyár,
Ám a szerelem nem virágzik már.
Csendes eső után száll hárs illata,
Változik a szív kedélyállapota.
Mily szépséges ez a nyár,
a patakcsobogás,
gondtalan álmodozás,
csicsergő kismadár.
Ne félj, anya! Minden rendben...
Csak a szív ver hevesebben,
tudod, most kicsit izgulok,
de te legyél csak, légy nyugodt!
Rózsaszín szirmok földön hevernek,
sugárkoszorút a nap fon köréjük,
opálos fényekkel keverednek,
ölelkező fák borulnak föléjük.