Ima
Az irgalmasság körülleng,
Élet így emelkedettebb.
Bűnt eltörli a kegyelem,
Megbocsájtó, jó Istenem.
Sok a súly válladon, tudom, világ,
s kevés benned a nyíló hóvirág.
Mégis részeddé tett engem az Isten,
bár nehezen lelem a helyem itt lenn.
Mikor holdszemedbe nézek,
Andalító éji képek
Fénylő csillámsoraiban
Most és mindig veled élek.
covid-19
Remény szikrájával, félelem
parazsával,
földi imák hangzatával
csak
remélni tudom, hogy lesz
feltámadás harmadnapon!
Ima a betegség leküzdéséért
Szükség van imára, én bizony belátom.
Ki fent laksz a Mennyben, hallgasd meg fohászom!
Őszinte szavaim jó szándékkal küldöm,
egyenes gerinccel. Nem csavarom, csűröm!
Hálót vetett az előző este,
Dúdol csendben egy magányos halász.
Bizakodó, jó neki a kedve,
Hálóját húzva fel, csak egy dalt dudorász`...
Ó, te Mindenható, világok ura,
Hallgass meg engemet egynéhány szóban.
Az idő végtelen horizontján megszülettem valamikor...
Az idő egy Isten által kijelölt pontján elmúlok valamikor...
kedves
Amíg ölel a kar,
nincs nagy baj,
megszűnik
minden zaj...
Volt egyszer egy tanyavilág
Volt egyszer egy tanyavilág,
elszórt házak, kertben virág.
Bárhol is élsz, messze, távol,
őseidnek ez a jászol!
Karácsony a szeretet ünnepe,
szívünk boldogsággal van tele.
Ilyenkor csak a szépre gondolunk,
szomorúságra nincs is okunk.
Születni és továbbélni,
küzdeni s még remélni,
hinni azt, mi jó és eljön,
bízni, tenni s feleszmélni.
Csendesüljön le elméd,
Szíved legyen alázatos, békés.
Önzetlen, tiszta szándék,
Vezessen mély, őszinte érzés.
Felnőnek vágyaink, eltűnnek árnyaink,
nincs kísérletezés, nem tart a keresés,
csend sem sejti, hogy simul a lélek,
de mikor rajzolják csillagát, érzed!
Drága Uram, kérlek, hallgasd meg szavaim,
vegyes érzések árnyékában telnek téli napjaim.
Lassan itt a karácsony, de varázsa már kiveszett,
nem érzem azt, mit régen, nem látom a színeket.