Ima
Karácsony a szeretet ünnepe,
szívünk boldogsággal van tele.
Ilyenkor csak a szépre gondolunk,
szomorúságra nincs is okunk.
Születni és továbbélni,
küzdeni s még remélni,
hinni azt, mi jó és eljön,
bízni, tenni s feleszmélni.
Csendesüljön le elméd,
Szíved legyen alázatos, békés.
Önzetlen, tiszta szándék,
Vezessen mély, őszinte érzés.
Felnőnek vágyaink, eltűnnek árnyaink,
nincs kísérletezés, nem tart a keresés,
csend sem sejti, hogy simul a lélek,
de mikor rajzolják csillagát, érzed!
Drága Uram, kérlek, hallgasd meg szavaim,
vegyes érzések árnyékában telnek téli napjaim.
Lassan itt a karácsony, de varázsa már kiveszett,
nem érzem azt, mit régen, nem látom a színeket.
Mindig van új holnap, és van szeretet,
ne ejts ma több könnyet, szűnjön kételyed;
Karácsony van ismét, a bú nem való,
mégis kér a fohász, letérdel a szó.
Ünnep közeleg,
áldott fényben ragyog a szeretet.
Szent érzés, mely kapuit nyitja,
elhozza szívünk örömét,
kincseit szórják a meghitt percek,
s a gondoskodó, szerető kezeknek
hinni kell gyógyító erejét.
Hófehér pelyhek hullnak az égből,
apró kis csodák, virágok jégből.
December könnye angyalok szárnyán
száll le a földre, sok ember hálás.
Monoton valóság, robotos reggel
Monoton valóság, robotos reggel,
üresedő napsugár, riadtató vekker.
Egyforma cipők, egyforma napok,
semmit harapva semmit haladok.
Ünneplőbe öltözött a világ,
kulcsolt kezek, ajkon néma imák,
meghitt készülődés, várakozás,
varázslatra való vágyakozás.
Édes, jó Atyám!
Kérlek, hallgasd meg imám.
Emeld tekinteted azokra,
Kiknek fájdalomtól gyötört
Könny áradata hull arcukra.
Csillagok ünnepe
Múlt otthonában
Körbeölel a csend,
Mécsesek fényétől
Ma ragyog a szeretetkert...
Szüleimre emlékezem
Most nehéz könnyek peregnek le
a szívemre, befelé folynak,
nehéz a szó, minden gondolat,
édes szüleim egyszer voltak.
Kezem anyám fején,
homlokát simítom,
letörlöm könnyeit,
nézni már nem bírom
Drága Mennyei Atyám,
Kérlek, hallgasd meg imám.
Hálával és szeretettel gondolok rátok,
Kik már e Földről eltávoztatok.