Ima
Néha úgy érzem, hitem elveszítem,
életfeladatom hogyan teljesítsem?
Érdektelenség, emésztő kételyek,
Uram segíts, könyörgésre letérdelek.
Míg élt, minden szava
halálos kardcsapás volt.
Hazaszeretete szívünkbe markol,
a nemzet örök harcosa.
Felkel a nap, majd lemegy hamar. Csak várunk.
Éjjelente a csillagok alatt hűvös beton az ágyunk.
Már tele a pocak, de még zárva a kennel,
Átutazóban jár csak felénk a legtöbb ember.
Békét
Nyissátok ki a templomokat!
Hagyjátok ott a füstölgő romokat!
Menjetek be imádkozni,
a békéért fohászkodni.
Áradj ki, Szentlélek, baj van a világon,
hiába a kristály a bodzavirágon,
néha hull a zápor, Földnek könnye benne,
sok kesergő ember végül hazamenne!
Az alkony küszöbén
átsétált már a Nap,
elfáradt a világ,
fúj a szél bizalmat.
Még ilyent, világ csodája,
templomba ment ma a sáska.
Istent dicsőíti talán?
Freskót néz a templom falán?
Mielőtt feladnád...
Végtelenbe nyúló estén,
ha szíved fáj és elítél,
gondolkozz el Jézus testén,
érted is folyt az a vér!
Ha volna egy elismerés,
amit a világon mindenhol elfogadnak,
mert aki önzetlenül szeret,
nagyobb értéke van, mint a smaragdnak...
valakiért én imádkoztam,
ki nekem oly fontos volt,
ki egy tavaszi napon a
felhőkre fájdalmat horgolt
Add, Uram!
Add, Uram, ne szülessenek
őrültek a Földre,
ne tehessék az életét
gyermekeknek tönkre!
Mennyei Jó Atyám, teljesítsd kérésem,
Éljenek nemzetek karöltve, békésen!
Én drága Istenem hallgasd meg imámat,
Adj nekik holnapot, szépet és vidámat!
Mikor őrző tekinteted oltalmazó intelem,
Akkor érzem, az utamat általad megismerem.
Egyszer azt hittem, felkarolt az ég,
hozzám küldte angyalát társamként.
Nem ismertem fel, hogy az égből jött,
de szívem minden percet megőrzött.