Ima
Elvesztettelek! Elvesztettem magam!
Eltévedtem. Nem tudom, merre visz utam.
Legyen áldott a teremtő kezed,
Mely életet adott az embernek.
Legyen áldott e Föld.
Melyet teremtettél nekünk.
Elszórtad az élet magvait,
S kezünkbe adtad a reményt.
Istenem, de szép lenne a túloldalon élni,
düledező kapun túl életet remélni,
mesélni a lombkoronán minden levélnek,
hogy ne legyenek kitéve mindenféle szélnek!
Húsvét vasárnapján
üdvözlök mindenkit,
nem olvasok névsort,
nem hagyok ki senkit.
Gyermekkori hittanóra:
Jézus szava tanít jóra.
Egy-egy tövis egy-egy bűnünk,
imádkozzunk, higgyünk, küzdjünk!
Hatalmas mennydörgés
töri meg a csendet,
Uram, félelmemben
én Téged követlek.
Nézz le rám, ó, hogy is hívják,
Nagyhatalmú, kit nem nevezek.
Zúdítsd rám bűneim súlyát,
A keresztem hadd vigyem el.
Honnan jöttél Te, milyen világból?
Égető tűz izzik két szemedben,
és jóság, jó vagy minden pillanatban,
épp ez, amit vég nélkül kerestem.
Adjon az Isten hitet,
legyen ez a te kincsed,
adjon friss vizű forrást,
mely éltet dús gabonát.
Szeretnélek szeretni,
Szeretnélek ölelni,
Szeretnélek csókolni,
Önfeledten hódolni.
Megtérés
Kihalt, sötét utcán ballag a megtört szívű vándor...
Szétfoszlott álmok kendőbe kötve.
Jövődet látod egy ferde tükörben.
Őrizd vágyaid, hogy múltad szörnye
lelked virágát gúzsba ne kösse.
Gyönyörből görccsé lett ártatlan életük,
Földre szórt gonosznak behódolt a szívük.
Csak egy ima
Köszöntsd az Édesanyád
a szeretet szavával!