Ima
Mentsd meg a lelkem, drága angyal,
virradjon rám egy fényesebb hajnal.
részlet
Ébredj, jöjj el, Napnak párduca,
csak téged áhít szittya magyarja,
és hozzád sóhajt minduntalan...
Uram, hálát adok azért,
hogy életre hívtál szereteteddel,
irgalmaddal és kegyelmeddel.
A lelki fejlődésemet emelni, tökéletesíteni.
Fényfüzérek lassan-lassan már kialszanak,
Karácsonyfák még egy utolsót sóhajtanak.
Csendben lepereg az év ünnepi fényárja,
Vesztes lesz ma a napnak utolsó órája.
Van egy imakönyvem, a régmúltból való.
Nem volt abban - egykor - nekem érthető szó.
Nem volt más lapjain, csak gyönyörű képek,
itt-ott néhány kotta s áhítatos ének.
Adj lépést a lemaradóknak,
talán attól más lesz a holnap,
kik fáradtak és keseregnek,
várják érintését kezednek!
Jóságos Teremtő Isten, akihez
fohászkodik minden keresztény ember.
Kérünk, hogy fordítsd felénk arcodat,
bár tudjuk, megérdemeljük haragodat.
Sóhaj száll az esti szélben,
bogár koppan szürke fényben.
Halk ima kéri az áldást,
bűnös szív a megbocsátást.
Lehajtott fejjel
Úgy érzem, rossz korba születtem...
talán rossz szerepet vettem
le a fogasról, mikor
elindultam a Földre az Úrtól.
Adventi koszorú
asztal ékessége,
betölti szobámat
az első gyertya fénye.
Nem lesznek most fényes utcai kirakatok,
Mégis szívemben lesz új fény, szép gondolatok.
Nem mehetek most Isten házába sem este,
De feloldozásomat másutt is keresve...
Taníts meg, élet... vidámnak lenni,
Búskomoran nézem... a jelen arcodat.
Napjaid csak bajainkat zongorázza...
Keményen játszva a szegény hangokat.
Mentsd meg, Uram, a karácsonyt
bezárt templomok
Láthatatlan lábán
s a levegő hátán
kódorog a vírus
karácsonyt várván.
Az élet terhét ormótlan,
nagy botján cipelte,
de pillangóként szálldosott
testében a lelke.
Legyen áldott minden nap,
mit eddig megkaphattam.
Legyen áldott minden hang,
mit jósággal kimondhattam.