Ima
Tiszta égbolton ezer csillag ragyog,
Vajon a hazatérőnek utat mutat?
Az éjszakába kóbor kutya ugat,
Éj Atyának énekel éji altatót.
Adj lépést a lemaradóknak,
talán attól más lesz a holnap,
kik fáradtak és keseregnek,
várják érintését kezednek!
Uram, ha épp most a világra lenézel,
bizonyára régmúlt életet idézel,
volt már sokszor járvány, szívekben félelem,
láthatunk távoli időket képeken!
Hosszúra nyúlt éjszakámon
messze szökött tőlem álmom.
Míg a jöttét visszavárom,
szárnyal gondolatvilágom.
Csak hallgatsz, Uram, vársz,
szelíden nézel és
ahogy előttem állsz,
rám tör egy késztetés,
megrendít, eláraszt,
feldúl mindent belül,
és nem adhat támaszt
más, csak Te egyedül...
Miatyánk, aki vagy, Te Szép Rend,
legyen örökké szent a neved,
ünneplő szívem dadogását,
suta imám bántásnak ne vedd.
Béke lakik bennem
most, hogy el kell mennem.
Uram,
Nem adhatom alább,
Tebenned visz tovább
utam.
Istenem, ne adj nekem gazdagságot,
hogy szeretni tudjam ezt a világot.
Napok óta jeges könnye
hull a morcos égnek.
Száz éves fák térdelnek le
diktátori szélnek.
Ima Szentlélekhez
Szélben hadd legyek áldás!
Súgni Tanácsot, a mázsás
Terheken egyet emelni,
Helyben, időben lenni.
Sóhaj száll az esti szélben,
bogár koppan szürke fényben.
Halk ima kéri az áldást,
bűnös szív a megbocsátást.
Az élet terhét ormótlan,
nagy botján cipelte,
de pillangóként szálldosott
testében a lelke.
Ha úgy érzed, hogy senki sem szeret...
Ha úgy érzed, hogy senki sem szeret,
én itt vagyok, itt vagyok Veled.
Együtt zord bérceken, sík sávokon át,
a vágyhoz kötöttség szűk, rácsos halmazán.