Ima
Az élet terhét ormótlan,
nagy botján cipelte,
de pillangóként szálldosott
testében a lelke.
Legyen áldott minden nap,
mit eddig megkaphattam.
Legyen áldott minden hang,
mit jósággal kimondhattam.
Nincs szükség kincsekre,
mert minden ott a szívedben.
A természetes a legértékesebb.
Van, amikor a másodperc a legszebb.
Add meg Uram, amit kérek!
Nem csodákat, nem meséket,
csak annyit tégy, `mire kérlek...
Mielőtt a múlt fájdalmán osztozom,
Egyre hangosabb az imám óhaja,
Gondod legyen minden pillanatban az
Áldásod reám osztani! Istenem!
Mint egy völgyben vándorolva,
Telnek a napok, és nem tudom, hogyan
Jutok én majd ezen túl,
Az erőm sokszor kevés ehhez, kell már a kiút.
Magyarország, szép, szent hazánk
Augusztus 20
Magyarország, szép, szent hazánk,
itt ápolt az édesanyánk,
itt tanultuk meg a nyelvünk,
itt születtünk, itt is veszünk.
Pünkösd napján elmélkedve azt kívánom, Uram,
adassék meg mindnyájunknak tisztán látó tudat...
Májusi harmat csillant,
föld lehelte álmában.
A csend lelkembe nyilallt,
ott ült a tölgy ágában!
Hallok sírást, s könyörgést hoz a szél,
Egy anya mond imát,
S könyörögve kér!
Hideg, februári reggelen gyűltünk egybe eléd
Könyörögni hozzád, hálát adni neked
Imánk tömjénje égbe száll, kegyességgel hallgasd meg
Felajánljuk életünk, szenvedésünk, bűneink
S minden kis jót, mit megteszünk
csupán a keresztek állnak
s rajtuk a megfeszített testek
a domb kiürült lassan
a bámészok szétszéledtek
a haldoklók kínszavai
magasba az égig szálltak
sötét fellegek esőt hoztak
mosták bűneit e világnak...