Ima
Az égre emelem alázatos, könyörgő, évektől elgyötört tekintetem.
Imámat gondolatban mormolom feléd, hallgass meg, édes Istenem.
Nem kívánok már semmi mást létem hátralévő kicsiny részében,
Minthogy nehezen meglelt, áhítva szeretett társam velem legyen.
Hogy miért születtem erre a világra, nem tudom.
Talán keresem mi az oltalom.
Oltalmazz oh Uram,
enyhíts fájdalmamon.
Allah legyen irgalmas - a
karaván ezer tevéje
fűszere s embere eltűnt
a horizont végtelenjében
nyomuk elnyelte a homok...
Szeretnék bújni feledve,
Vadászni fújó szelekre,
Szaladni széllel szárnyasan, egyre...
Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.
Adjál Uram nékem
lelki békességet,
szívemnek, testemnek
teljes egészséget.
Én már lassan elaluszom,
hadd legyen ma csöndes éj.
Nyugodalmas, jó éjszakánk,
kerüljön minden veszély!
Istenem, ki fenn vagy a mennyben!
Csak annyit kérek tőled, vigyázz rá helyettem!
Adj nekem Istenem
még vidám napokat,
csendeseket, jókat.
Nem is kell gazdagság,
csak egészség legyen,
megélek én már egy
szeletke kenyeren.
Miatyánk ki vagy a mennyekben!
Te ki nem adsz esélyt a szerelemben.
Hittem benned, s mégsem adtál!
Egyszerű halandóként tartottál!
Istenem segíts, hogy lássak
s belássam tévedéseim,
hogy ne rágódjak folyton
fájó múlton,
s ne gyötörjenek
bebábozódott képeim,
hogy messzire űzve elkergessem
sírva borongó érzéseim...
Ha újraalkotsz, Teremtő Istenem
legyek bármi, miben kedvedet leled
csak egyet kérek, én, ha kérhetek
emberré újra ne formálj engemet
Koldus, ki sorsát elfogadja...
Koldus, ki sorsát elfogadja,
s nem tesz semmit, hogy jobb legyen,
ki álmait végképp feladja,
nem juthat túl a gond hegyen.