In memoriam
Tollad földre hullott -
súlyos volt a teher,
papíron egy paca
elmosódva hever
Sasmadár az égen, hatalmas gyertyánfa,
Tudományunk egén legnagyobbik talán,
Olimposz hegyéről néztél a világra,
Átlátva a tudás addig zárt ablakán.
Csitt! Csak egy expo...
s géped zárja zárva;
úgy ért véget életed,
mint elvillant, fényes lámpa.
...Súgd meg hogy hol jársz, te hűtlen szerencse!
Vágást tépsz fel
a légszomj nem zavar
összecsuklott kezed
a gyönge légbe mar.
Emlékvers Szabó Mihály hirtelen halálára
Az Ó-Hold, mint éj pásztora,
Aranyszőrű bárányokat
Legeltet a cifra égen.
Aliza
ez a kép nem Te vagy,
ez csak múltadról szól,
Te a lelkem mélyén
vagy bennem valahol.
"Istenek kegyéből
holnapot teremt nekem
a hasadó hajnal"
NYári éjjel hozta a nagy fájdalmat,
Undok betegség tört rád.
Csevej
Apró flörtölések, csevejek, körforgásnak kezdetei ezek.
Ölelések, apró érintések, mit számítottak neked ezen történések?
Egy igazi doktor bácsi emlékére
Egy jó barát csendben végleg lehunyta szemét,
harcolt a kórral, mi tönkretette életét.
Méltósággal, emberfeletti küzdelemmel
viselte szenvedését, elviselhetetlent.
Életed angyali merénylet,
műveid üstökös-fények...
Megérte néki még
egy új boros pohár,
habzó, vörös nedűvel
csordultig tele.
Morvay Gyula emlékére
Felnéztem Rá,
mint templomban
Krisztusi keresztre.
Míg élt,
csodának véltem.