Írás
Hogy kell írni, tőlem azt kérdezed?
Hát kell hozzá mind a két kezed.
Sebbel a szívemen
élem az életem,
szememben így nekem
minden kincs fénytelen.
Versíráshoz kérem én,
kell a külön vélemény,
lázadás, vagy szent titok,
harag, mi kitörni fog,
rosszallás és éltetés
vagy csak egy nagy tévedés,
bölcselet, mi hátba szúr,
értelem, mi párosul...
Alig aludtam az elmúlt éjjelen,
párnámat épphogy csak érintettem,
mert hirtelen szokatlan mélységekből
gondolatok százai kúsztak elő.
Csak szépeket szabad írni - igazakat nem
Csak szépeket szabad írni,
hogy az ég csíkja kéklő karkötő,
s a zöld lombok pusztulása, nézd,
éltük virágára rajzolt drágakő.
Sírok a ponton és a kérdőjelen,
a durva felkiáltón, lám, zokogok.
Óhajtom a tarkán lágyat, meleget,
megnyugodnék feltételes karodon.
A borsodi acélváros magányos gyárépületei
A lelkem tökéletesen kiégett üregei,
Próbálom magamat életre hívni,
De csak a depresszív gondolat,
Mely engem most befolyásolna.
Szűk utcák, pislákoló fény,
Elhagyott engem a remény,
Keresem a lehetőséget,
Az elveszett mosolyát,
Mely akkor megfogott a Duna partján.
Egy könyv, mi az én gondolatom tartalmazza,
Bevallom, ilyenről sohasem álmodoztam...
Mégis hogyan jutottam el idáig?
Erre próbálok meg most választ adni!
Útmutató
Lásd,
Könnyű
A p e v á t
Írni: öt sor,
Tizenöt szótag.
Csendes vágyból, kék világból,
megnyílt, tágult pupillámból
fantáziám útvesztőjén,
Pegazusnak ezüst szőrén...
Írok, az élőholt érzéseket papírra vetem,
magjaimat vetem el könyv-ültetvényeken.
Írok, hogy ami fájt egyszer tinta és papír legyen,
addig míg nem múlik, csak írok türelmesen.
Tovaillan - múlik minden,
ezüstbe folyt röpke tincsem,
vállam felett reppen, susog -
bíbornarancs alkony csurog